2016. 01. 29. 08:51 | Megjelent: 1080x
Úgy vettem észre hatalmas különbségek vannak a két nem közötti szubmisszív vágyaiknál.
A pasik általában megírják mire vágynak,miről ábrándoznak,harsognak miket vállalnak be,de korlátokat nemigen árulnak el.Elvárásaik vannak,de még maguk sincsenek tisztába azzal,hogy pontosan meddig mennének,illetve amikor már benne vannak sokan(nem mindenki),nem is ilyen lovat akart.Akkor tudasul bennük,hogy azok a dolgok amikre vágyot,nem is olyan amilyen.Nyafogásuk,fájdalomküszöbük már-már női hisztéria(persze nem mindenkinél.)
A női szubmisszívítás ellenbe más!Ők is sejtetik,mire vágynak,de nem mindig ott tartják a kis kapukat,hisz ők titokzatosabbak,és szeretnék ha a férfi mutatná meg a határaikat.Náluk is vannak tabuk,de sokan nincsenek saját maguk sem tisztába azzal,hogy meddig lehet eme határt tágítani,de inkább a férfi fantáziára bízzák magukat.Nekik nincsenek listáik arról,hogy mennyi mindent vállalnának be,szeretnék hogy ami bennük van,azt a férfi hozná ki.Nekik sokkal inkább lelki eredetű a dolog.
Ami viszont szöges ellentét a pasikhoz képest,hogy nem nyafognak annyit.A nők nagy fegyvere,hogy szeretik provokálni a domjukat,így jelezve azt hogy még többet szeretnének,és még jobban szeretnék ha a határaik(is) tágulnának.
Hozzászólások (22)
Igaz, hogy nem is vagyok szubmisszív :)
En a "szeánsz" szót is elutasítom. Akivel egyutt vagyok, az minimum a haverom, ideális esetben barátok vagyunk. Érzelmek nelkul semmit sem ér ez.
Inkább ez van igazából,ezért nem léptem még a tettek mezejére. Ezért nem leszek sose szub,azért egy szint alá nem akarom adni a vágyaim megélését. A "felcsipeszellek-csíkosraverlek-viaszbábot csinálok belőled aztán takarodj" nemhiszem hogy az én világom lenne:)
Olyan mint a tánc....
Más a vágy,, az ábránd, a fantázia.
Más a tapasztalat
Régi virtuális ismerettség. Udvarias megszólítás, nem nyálas, nem csöpögős.
Amolyan "kicsit mazó, jobban szub"
Messze él tőlem, így esély sincs ismerkedni, csoda történt. Felkerült Pestre, és lehetőség adódott egy szeánszra. Személyesen nem ismertem, de olyan sokat leveleztem vele, hogy szinte már barát volt.
Bátran mentem bele egy játékba.
Ő állította, hogy "vérmazó"
Hááát. Annyi történt, hogy nekinyomtam a falnak, csuklót fel, bilincs, és kicsit megpöcköltem a mellbimbóját.
Azt hittem, hogy esetleg megsértettem valahol, mert ordított, jajgatott.
Mit tudtam vele csinálni? Néztem...csodálkoztam, és azon morfondíroztam, hogy hogyan kerültem egy ilyen helyzetbe.
Van egy korbácsom amivel, ha megfeszülnék akkor sem tudnék komoly fájdalmat okozni. Elég volt elővennem, és a puszta látványától is ájuldozott.
Pedig a vágylista tartalmazta mindazt, amit megtettem vele. Sőt!
Sehol sem volt.
Szóval...óvatosan bánok már a "vérmazókkal" :)
Az analszex dolog viszont igaz. :)
De hogy a pasik hamarabb belemennek hogy seggberakják őket az viszont tuti...
Ennek talan az a magyarázata, hogy a) a nok megszokták azokat a kis hétköznapi fájdalmakat, mint menstruációs gorcs, PMS, stb, mig a Férfiak többsége ahogy a vicces memek is irjak: "Egy ferfi megküzd barmivel, de 37 fokos hőemelkedés esetén mar az életéért harcol.". :D
b) a nők kevesbe szeretnek nagyot mondani es reálisabb az onkepuk, testük határaival is jobban tisztaban vannak. Masreszt, ha odaadják vkinek a lelküket, akkor mindent megtesznek azert, hogy a testuket is minel teljesebb mértékben átadják.
Ezek általános tapasztalatok,
nyilvan vannak kivételek.