Nem sokkal ezelőtt,egy hölgy írt arról,hogy mit tegyenek a hölgyek ha fenn akarják tartani a férfi figyelmét.
Nagyon jó írás volt,tényleg,komolyan,de nekem ez a női ármánykodás,a női praktika részének tünik.
Erre reagalnék pár sort,hogy mi van ha férfi nem keresi a nőt:
a.)miért nem hív már?
b.)biztos a haverjaival van
c.)lemerült a telefonja
d.)tuti azzal a cafkával van már megint
Hölgyeim,miért kell játszani,ha közben megőrűltök azért akit szeretnétek.
Valahol ez olyan átverés mint a férfinál aki nőt szeretne szerezni,és éjjel a sötét parkban leűti,csak azért ha kivilágosodik,ő legyen az első aki rohan oda hogy segítséget nyújtson,mutatva azt,hogy ő micsoda lovag!
Miért kell játszani az érzemekkel?Főleg,ha ez mindkét fél számára rossz!
A női taktika ellen nincs orvosság,de ne feledjék a hölgyek,a szerelem ellen sincs!:)))
A nők nagy része az első jól sikerült randi után a közös nyugdíjas éveket - na jó nem, a közös nyaralást -tervezgeti képzeletben, míg a pasi kb. 6 hónap után kezd kötődni ahhoz, akit megkefélt.
Ezt az ellentmondást fel kell valahogy oldani. Például úgy, ha ugyanazt tesszük, mint a partnerünk.
Ha neki fontosak a barátai, a bulizás, a sportolás, a munkája, a családja akkor nekünk miért ne lehetne az? Ja... Hogy akkor esetleg nincs idő találkozni, kettesben lenni?
Ugye, ennek a lehetőségét nem a nőnek kell biztosítani?
Sokkal inkább közösen... nem olyan nagy feladat egyébként... csak néha mégis. :)
Viszont ha figyelmesen olvastad Dorka sorait: amit leírt, az pontosan az, hogy nem foglalkozik azzal, aki vele sem. Azt, hogy ez taktika vagy valóság, rajta kívül senki sem tudhatja, tehát: igazából nem történik semmi, csak amit a pasi ügyesen kitalált.
Ez valóban bosszantó tud lenni.
;)
Törölt felhasználó
#154866 | 2015. 09. 28. 17:42
Félreértetted. Nem az indokolatlan "ármánykodásról" beszéltem. Hanem ha tudjuk, hogy direkt játszanak vagy szivatnak minket. Mert hát mind tudjuk, hogy van ilyen. És azt is kiemeltem, hogy ettől ne várjunk semmi komolyat a jövőben.
Törölt felhasználó
#154862 | 2015. 09. 28. 16:58
Uram!
Nem tudja, hogy mi nők párhuzamosan, ellenben velünk a férfiak sorosan gondolkoznak?
Amíg mi sokszor túlbonyolítunk dolgokat, addig a férfiak a lehető legegyszerűbb megoldást választják maguknak.
Így vagyunk "kódolva".
Ezért is van az, hogy néha nem értjük a másikat, pedig ugyanaz az anyanyelvünk.
SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elmúltam 18 éves és a rám vonatkozó törvények szerint jogom van szexuális tartalmú oldalak megtekintéséhez.
Elfogadom, hogy az oldal tartalma erősen szexuális jellegű. Az oldalra való belépéssel kijelentem, hogy a szado-mazoval, a fétissel vagy egyéb szexualitással kapcsolatos képek, írások és egyéb dolgok nem ütköznek elveimbe, nem zaklatnak fel.
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elolvastam a Felhasználási szabályokat és feltételeket. ÁSZF
Amennyiben közvetlenül valamelyik belső oldalt nyitom meg, tudomásul veszem, hogy közvetve elfogadtam a fenti szabályokat.
Hozzászólások (3)
A nők nagy része az első jól sikerült randi után a közös nyugdíjas éveket - na jó nem, a közös nyaralást -tervezgeti képzeletben, míg a pasi kb. 6 hónap után kezd kötődni ahhoz, akit megkefélt.
Ezt az ellentmondást fel kell valahogy oldani. Például úgy, ha ugyanazt tesszük, mint a partnerünk.
Ha neki fontosak a barátai, a bulizás, a sportolás, a munkája, a családja akkor nekünk miért ne lehetne az? Ja... Hogy akkor esetleg nincs idő találkozni, kettesben lenni?
Ugye, ennek a lehetőségét nem a nőnek kell biztosítani?
Sokkal inkább közösen... nem olyan nagy feladat egyébként... csak néha mégis. :)
Viszont ha figyelmesen olvastad Dorka sorait: amit leírt, az pontosan az, hogy nem foglalkozik azzal, aki vele sem. Azt, hogy ez taktika vagy valóság, rajta kívül senki sem tudhatja, tehát: igazából nem történik semmi, csak amit a pasi ügyesen kitalált.
Ez valóban bosszantó tud lenni.
;)
Nem tudja, hogy mi nők párhuzamosan, ellenben velünk a férfiak sorosan gondolkoznak?
Amíg mi sokszor túlbonyolítunk dolgokat, addig a férfiak a lehető legegyszerűbb megoldást választják maguknak.
Így vagyunk "kódolva".
Ezért is van az, hogy néha nem értjük a másikat, pedig ugyanaz az anyanyelvünk.