Csak úgy...

Soha nem voltam oda a magyar zenèkèrt/előadókèrt de ez...

Reggel óta ez van a fejemben...

Streetroyal/menedèk

Túl hosszúak a nappalok

A napilapok előre megírták

Mennyire gyűrnek maguk alá a hétköznapok

Hova bújsz el hogyha úgy érzed a világ bánt?

Hiába keresed a szmog mögött a szivárványt

Meghasadt szívnél passzív az elme

Közhelyes párbeszédek tompítanak el de

Ez nem fair, mindig a stresszel ébredni reggel

Aztán eggyé válni a többiekkel

Több ilyen nem kell olcsó hazugság magadnak

De hogyha magad vagy nincs értelme a szavaknak

Üresen visszahangzik minden szó

Akkor üresen visszhangzik minden szó

Van egy hely amit úgy hívnak menedék

Egy apró zug ahonnan nem érzem hogy mennem kén'

Nincsen ellentét nincsen ellenfél

Nincsen fejetlen hajsza a napi béremért

Tekintetedben megihlet a csendélet

Haragos világ hangodtól csenddé lett

Az ürességet kitölti egy csepp élet

Valódi menedék a testnek az elmének

Keress támaszt ha a problémák súlya fáraszt

Legyen egy bárka ha az özönvíz eláraszt

Tudom a panel házak között mindig van árnyék

A hídon túl ahol senki se járt még

Sodor az ár kell egy kéz ami kirángat

A túl parton hátat fordítok a világnak

Meg kell állnom ahhoz hogy lássam hova rohanok

Ott a mentsvár ahol nincsenek kordonok

Rossz irányba billen a mérleg elmarad az egyensúly

Hiába próbálod újra semmi nem lesz új

Rohanó világ itt ha lassítasz fellöknek

Megkötnek megtörnek az életedre szerződnek

Mert mindenkinek van egy fedezék

Nem fújja be a világ a szemetét

Nem kel játszanom a társadalom szerepét

Ha elfogy nyitom a friss levegő szelepét

Személytelen arcok őrlődnek a maszk alatt

kell kapaszkodó persze míg nincs pozitív tapasztalat

Csak az marad egy karszalag belépő a képtárba

Hogy minden esés után emelt fővel álljunk két lábra

Hosszúak a nappalok és túl gyorsak az éjszakák

Sóhajtva nézed vissza az életed húsz évadát

A bérlap meg a számlák aránya vágom hogy nem elég

Mikor elfárad a lélek tudd hogy mindig van menedék