Érzelmekkel vagy anélkül...

BDSM Blogok » Blog - Layla » Érzelmekkel vagy anélkül...
Layla (45)
Szubmisszív

  • VIP
  •  
  •  
3 napja | Megjelent: 143x
Kulcsszavak:
Én bizony érzelmes fajta vagyok. Ezt soha nem is tagadtam. Annak ellenére, hogy ennyi év van a hátam mögött mégsem megy érzelmek nélkül.
Nem tudom, hogy kell kikapcsolni az érzelmeket, hogy lehet együtt lenni valakivel úgy, hogy nem érzem azt, hogy odaadnék neki mindent. Na jó, persze voltak kalandjaim régebben, hogy kipróbáljak, tapasztalatokat szerezzek, de bár rengeteg mindent nem éltem még meg, de már nem vágyom kalandozni.
Olyan tök jó, hogy itt felsoroljuk a vágyainkat és ahhoz keresünk partnert. Nyilván, én is ezért vagyok itt. De valahogy mégsem így működik...
Valahogy olyan ürességet érzek emiatt, mintha elveszne az ember. Arra vágynék, hogy ne a vágyaim miatt legyek vonzó, hanem emberként és a vágyak alakuljanak együtt...

Annyira jó, hogy a felgyorsult világnak köszönhetően itt lehetek a vágyaimmal, virtuálisan egy kép, egy név és pár sor, annyira jó, hogy láthatok ugyanígy embereket, azaz profilokat... Én tudom, hogy bármennyire tiltakozunk, tagadjuk de mindenki szeretetre, elfogadásra vágyik még itt is a keménynek tűnő de nagy lelki mélységeket rejtegető BDSM világban is.

Valahogy mégis azt érzem írhatok bármit, rakhatok fel képeket bármilyet egyik sem ên vagyok, csak részletek belőlem, részletek a lelkem egy pillanatából amiből épp akkor amikor leírtam, megosztottam kiszakadt egy rész, egy darab.

Néha szeretnék nem gondolkodni, nem érezni csak hagyni legyen ami lesz, felelőtlenül csak úgy.

Anno rengeteg évvel ezelőtt történt két szempár összekapcsolódott, nem volt semmi beszéd, semmi történet csak a szempárok és ebből elindulhatott egy történet, mintha a lelkek érezték volna hogy nekik kapcsolódniuk kell.

Most viszont beszélgetünk, gondolatokat osztunk meg és bonyolítunk. Elvárunk dolgokat: legyen ez, legyen az, tegye ezt, tegye azt, legyen így, legyen olyan és csodálkozunk azon hogy kudarcok, csalódások sorozatát éljük meg. Nem vesszük észre, hogy elveszik az ami igazán fontos, nem engedjük meg a lelkünknek, hogy érezzen, hogy vezessen, mert mi akarunk irányítani. Holott minden érzés, mint anno amikor ránéztünk valakire és tudtuk, hogy ő az.
Valahogy mintha kikapcsoltuk volna a belső iránytűnket, nem merünk érezni, nem bízunk saját magunkban...

Hozzászólások


#335056 | 2 napja
Kedves Zeller!

Szeretem ahogy fogalmazol, ez a diplomatikus, tulajdonképpen tök mindegy mi történik fogadd el. 😊
Diplomatikus vagy mint mindig, de én tudod, hogy így kedvellek.
#335023 | 3 napja
Valami érzelem akkor is van, amikor látszólag érzelmek nélkül történnek meg dolgok. Figyelem, érdeklődés, kíváncsiság, ami miatt, vagy amiért át lehet lépni azt a bizonyos érzelmi komfortzóna vonalat.
Nem mindenki képes rá, nem mindenki tudja megtenni.
Ha már közhelyeket fogalmaznak meg sokan ilyen nyilvános helyen, azt mondanám hogy nem kell és nem is szabad mindenkit szereti. Vannak dolgok ami mellett el kell menni.
Az érzett üresség pedig sokszor nem a te hibád, hanem a másik oldalnak nincs feléd figyelme, érdeklődése, csak egy potyanumera az amit benned lát.
Arra viszont egy ilyen helyen fel kell készülni hogy bárki bármit megígér, hogy megkapjon és ebben benne van bőven a manipuláció, hogy megkapják ők azt amire vágynak. És nem figyelve rád, a személyedre, a te vágyaidra...
#334952 | 3 napja
valójában nem érdekel a másik (nem téged, általánosan írom)
azt gondolom, ez a legnagyobb baj
#334949 | 3 napja
Sajnos en is az vagyok