Ruha vs. lány?! Nincs ez így jól

Néha elegem van a fetisizmusomból.

Nézőpont kérdése... Egy felől áldás, más felől átok az, hogy egy tárgy, egy ruhadarab, egy anyag az, ami beindítja a fantáziámat.

Vajon nehezebb a monogámia megtartása, ha az ember fetisiszta, vagy ugyanolyan, mintha nem lenne az?!
Az az érzés, amikor a napi utazás soran meglátok egy lakkba, bőrbe öltözött lányt és elfog a vágy, hogy megszólítsam, megismerjem, az ugyan olyan, mint egy nem fetisisztának?

Nem jó az, hogy az a feszes, csillogós nadrág bárkin lehetne. Én akkor is megkívánnám. Nem személyhez, hanem ruhadarabhoz vonzódok. És több feszes bőrnadrág rohangál az utakon, mint az aktuális barátnő/szerető/feleség. Hiszen ezekből jobb esetben csak egy van.
Én ezt egyre nehezebben élem meg, nem tartom igazságosnak. Magammal és az aktuális partnerrel szemben sem.

Nem kibúvót akarok keresni, de nincs ez így jól...