Visszafelé a lovon

Ha csak úgy belekezd bárki is itt egy írásba, el fog telni egy bizonyos idő, amíg az illetőt komolyen veszik. Vagy épp lesz súlya annak, amit ír, kifejez és gondol.

Talán ha az illető nő másképp veszik a gondolatait, hiszen látva az oldal közösségét igen csak túlsúlyban vannak a férfiak, urak, a hölgyeknek, nőkhöz képest. Ettől függetlenül a gondolat minden oldalról lehet támogató vagy épp úgy konstruktív hogy abból mindenki valahogy tanul.

De az írás oka... Dominancia, alárendeltség, szerepek, fogalmak. Sok-sok írást látva ez meghatározó. A férfi itt, aki felülre helyezi magát az itt kialakított vagy épp vágyott kapcsolatban nagy többségben utasít, parancsol, követel, büntet. Szinte minden írásban a domináns oldal megfogalmazza a benne lévő hím gyengeségét. Mit csinál? Utasít. Követel, parancsol és elvár. És mit csinál az általuk írt történetekben a nő? Elveszíti nőiességét, végrehajtja kérés nélkül a nagyon kis puha dominancia utasításait. Terpeszben áll, ruhát elfelejt felvenni, persze nincs rajta bugyi és az esetek többségében pofont kap vagy épp nádpálcát az amúgy formás és simogatást kívánó alfelére.

Ez lenne az "erő"? Ez lenne az, amitől a nők nedvesedve a férfira vágynak? Nem inkább az amikor valaki szótlanul is kifejezi, mit is szeretne? Akár csendben maradva? Akarni felesleges, mert egy igazán szubmisszív nő tökéletesen tisztában van a hatalmával, erejével és épp ezért adná át a másik oldalnak az irányítást.

,Nem hiszem, hogy ezt - egy csak úgy a semmiből kapott - pofonnal kell elérni. Vagy egy szinte előadássá alakított "Igen Uram, Igen Gazdám" kifejezéssel, nreten talált fotókban látott pózok követelésével.

Szóval tényleg nem értem, hogy az erő itt miért a férfiak karjában van, amitől a popsi és az arc pirosodik. Egy egész picit több elmejáték nem okoz nagyobb örömet? És mind a két oldalnak?

Másrészt simán lehetséges hogy azon a lovon nekem sikerült háttal helyet foglalnom idáig.