2012. 03. 09. 14:42 | Megjelent: 1260x
Van, hogy az ember fia levelet ír. Aztán egyszer csak az ujjai önálló életre kelnek és valami teljesen más keveredik ki az egészből...
Ketrec... most ketrecben van a szíved. Azon gondolkozol eldobjad-e a kulcsot... vagy épp azon, hogy hova, milyen messzire hajítottad. A vörös, lüktető izomtömeg feszes kalitkába zártan feszül neki minden dobbanásnál a köré fonódó acélsodronyoknak. Ilyenkor fény árad szét s remegő testedet intenzív, villámló remegéssel tölti el. Méz csurran vér helyett, lépes méz vagy véres méz... mézesen véres minden egyes pillantás, minden szusszanat, mozdulat, lépés, kérdés, válasz... válassz hármat! Válaszd őt, és magad kétszer. Vegyél egyszer adjál négyszer! Vissza kapod, negyvenhétszer. S az egész kezdődik előröl, mint érdes malomkő felőröl. Szétzúz, összetör, s önporod porozza lelkedet, vérrel s mézzel keneget. Válaszd őt, és magad kétszer. Vegyél egyszer adjál négyszer! Visszakapod, negyvenhétszer.
-függöny-
Hozzászólások (0)