Hűtlenek ostorai

BDSM Blogok » Blog - exIM » Hűtlenek ostorai
2021. 04. 12. 10:50 | Megjelent: 1175x
Egy régi bejegyzés MEGINT. De úgy látom MEGINT aktuális. Hangsúlyozom: igazából senkinek sem szól konkrétan, csak kicsit mindenkinek. Ha úgy tetszik, inkább egy jelenségnek.

*****

"Ismét felszaporodtak a pixin a hűséggel foglalkozó bejegyzések. Van aki a mélylélektanig ás le, van aki csak a saját követendő példáján át mutatja az utat. Van aki csak simán király, most épp ezzel az ürüggyel. Ki-ki a maga szintjén. Ez a vonulat egész kedves most itt éppen, úgy látom, hogy egyfajta missziós tevékenység vette át a kőkemény odamondogatósdi helyét. Ez most többnyire a meggyőzős, lelkis vonal. Most épp. Volt ez másképp is. Meg lesz is.

Érdekes utazás belegondolni, hogy vajon mi inspirálja ezeket a bejegyzéseket. Talán nem is kell olyan mélyre ásni, elég a felszínen tenni egy könnyű kirándulást. Azt biztonságos kiindulási és visszatérési pontként tudjuk, hogy a blogolás legtöbbször önmagunk faszaságára kívánja felhívni a figyelmet. Természetesen minden esetben van egy pozitív példa is a nyomorult félrelépőkkel szemben: a magamé. Ez lehet pozitív példa, hogy lássa már minden szerencsétlen, hogy én milyen jól, milyen tisztességesen nyomom és lehet negatív, hogy "nézzétek, én hogy jártam, akarsz te is rosszul aludni?!" és társai. De vajh miért e jószándék, miért kellene meggyőzni itt bárkit arról, hogy rossz amit csinál? Tévedésből valamelyik evangéliumi kisegyház oldalára regisztráltam volna a pixi helyett? Vagy esetleg tényleg csak a messianisztikus igények vezetik az útmutatókat? Jó lenne tudni.

Nagyon nehéz elképzelni a magamfajta romlott ember számára a követendő magatartást, de azért tompa agyú erkölcsi nullaként is mégis megkísérlem a modellezését. Lássák már a fejlődést. No tehát: elolvassa a bűnös lélek a pixin (!) Gipsz Jakab blogját és hirtelen megvilágosodik. Hogy már nem elég az a 20 üdvözlégy, hogy az alapok vannak elbaszva, hogy az élete egy kalap szar ezekhez a tökéletes emberekhez képest. És térdre rogy e bejegyzések előtt és elsírja magát megtalálva Mesterét, legyen az nő, vagy férfi... És rohan mindent bevallani az Asszonynakférjnek és kinyomtatja és kifényképezi ezt a bejegyzést, hogy örök házioltárként, frigyládában őrzött tízparancsolatként tisztelje, most már sokkal őszintébb házasságában. Igen! Együtt a párjával. Mert persze a házasság nyilván megmarad, annyi, hogy most már el lehet mesélni otthon, mekkorát keféltünk mással. Hülyeség is lenne azt gondolni, hogy ez nem működhet mindenhol.

Sajnos minden jószándék hiába, mert félrelépők mindig is lesznek. Egyidősek az emberiséggel. Csakúgy, mint például a meleggyógyítás sem jön be soha, az a gyanúm, hogy ez sem fog. Alig merem kimondani: ezek után a blogok után ugyanannyi félrelépő lesz úgy a nagyvilágban, mint itt a pixin. De legalább mi megmutattuk! Legalább mi megmondtuk! Legalább látják ezek a majdnemmondtamkik, hogy mi mennyivel többek vagyunk. Olyan kiábrándító ezek után szembesülni azzal, hogy ezek a próféták hogyan nyomulnak kitartóan egy általuk is tudottan nem független Hölgyre (vagy Úrra, ezt nem tudhatom). De nyilván csak meg akarják szabadítani a cipelt lelki tehertől... Ilyenkor megint meghatódik az ember, visszaédesedik a szája íze.

Egyébként csak szólok, hogy komplett művészi életművek hiányoznának, ha az alkotók nem basztak volna félre, vagy legalábbis nem akartak volna. Igen, pont az övé is. Meg ha ez nem számít, szólok, hogy kb. minden második emelt díjas SMS-t a félrelépők küldik, tehát sajnos a közösség fenntartásában is aktívan részt vesznek. Így ha nem lennének, könnyen lehet, hogy nyilvánosan köpködni őket se lenne hol. Vagy megvilágosodni. Mikor mi.

Én azt gondolom (persze lehet, hogy rosszul), hogy a boldog és teljes életet élő ember alapvetően nem foglalkozik másokkal, esetleg egy jót mosolyog, vagy egy pillanatra elszomorodik, ha olyat lát, tapasztal, aminél ő tényleg több. "Leben und leben lassen" gondolja és továbbmegy. Aki jóllakott, az nem a mások tányérját nézi. De hogy órákig tartó gépelésbe kezdjen, na az a fura.

Minden tiszteletem a boldog embereké. És szeretem azt is, ha valaki megosztja a boldogságát velem, őszintén örülni tudok ennek. De az büdös egy kicsit, amikor valaki rám is rám akarja szabni a saját boldogságát."

Hozzászólások (0)


A hozzászólások belépés után olvashatók.