Daddy
- Van blogja
Majdnem lett egy "apukám". Nem innen...
Kép alapján jól kinéző, eléggé atyáskodó, ami tulajdonképpen jól esett, mintha egy nagy takaró bebugyolálná az idegrendszeremet.
De hogyan kapcsolódjak valakivel, aki anyámra meg az exemre emlékeztet, illetve nyomokban anyám egykori szexfüggő barátjára? És ennél fogva félnem kell attól (is), milyen világnézettel rendelkezik és majd úgy járok, mint Gyula a Szondi utcából. 😆
Akit elvileg érdekel a történelem, de nem tudja megmondani, annak mely korszaka érdekesebb számára... nem, még tizedműveltnek sem tartom magam, de ennek lenne számomra egy érdekes lélektana. Az ókort szeretni olyan, mint egy fantáziavilágot szeretni, a remény elveszett vagy sosem volt, vagy valahol máshol van, az ember szeretne minél jobban eltávolodni a jelenkor borzalmaitól. A 20. századi történelem iránt lelkesedni? Az ember a jelenkort szeretné valószínűleg jobban megélni, akár aktívabban figyelni a közéletet, esetleg részt is venni benne.
Szolzsenyicinre az a válasz, hogy szép a szemed, huszadszorra. A "történelemszeretet" egy panel, ami tovább visz, semmi több. Mert nincs több igény az együtt gondolkodásra, legfeljebb csak megkérdezni, mit főztél. Azt a haverodtól/szomszéd/boltos nénitől is meg lehet kérdezni. Akkor mitől lesz ez több?
Hozzászólások (16)
Jól működő, következetesen betartott szabályrendszerekben hiszek, de az emberség nem hiányozhat a történetből, valahogy ezeket kell balance-ba hozni. A hierarchia szükséges, nem pitiáner haszonlesők hatalmaskodási-visszaélési terepe. Nem a főnöknek dolgozol, hanem a folyamatért, ami a kezed alatt fut. És a folyamatban megforduló emberekért is.
Ha a válasz igen akkor valószínűleg emlékeztetni fog valakire a múltadból, az akit találsz, azzal a különbséggel hogy a pozitív póluson fog állni és amit korábban megtagadott tőled az élet azt részben visszakaphatod. Az ideális jelölt nem eltapos hanem felemel, elfogad és önzetlenül támogat vagy néha kicsit dorgál, de nem támaszt feltételeket a szeretetéhez (vigyázat nem szerelméhez), hanem Te leszel számra fontos.
Ennyit az én világnézetemről. 😆
Olyan belpesti sosem voltam, mint Gyula, de már egyre kevésbé bírom, ha a fejemre taposnak. Kezdek "élhetetlenné" válni. Szerintem minden magyar emberben egy Beni és egy Gyula viaskodik valahol. :))