Mindenhol beugrik egy-egy képsorozat. A metrón, elalvás előtt az ágyban. Olyan, mintha egy állandó filmvetítés lenne, megszakításokkal. Mint egy alapzene, ami nem zavaró (legalábbis visszafogottabb lett nyár óta), de újból és újból rajtakapom magam, hogy már megint ez megy.
A mozgólépcsőn a mellkasod bámulom, majd belefúrom a fejem. Elalvás előtt, betegen, nemi vágy nélkül is megjelenik előttem, miközben hason fekszem, ahogy két kezeddel leszorítod a karom és baszol hátulról.
Ez még nem őrület. Vagy már nem az.
Hozzászólások (6)
Ma már nem vagy mazochista, vagy ma már nem hallgatsz ilyen zenéket? Igazából csak azt kérdem, mi van most?
Juhééé! - mondjuk az másik állat. 😎
Majd feldolgozom egyszer. Sztem kifelé haladok már ebből. :)) Asszem...
Alapzene