Elérhetőség

Nem érhetlek el. Soha nem foglak elérni.

És ez nyilvánvalóan nem egy térbeli elérhetetlenség. Bár az is.

Mégiscsak létezik egyfajta láthatatlan kasztrendszer és én mégsem tudom behozni évtizedek, illetve a fogékonyabb életkorok hiányosságait. Még ez az egész, a bdsm is arról szól, hogy kell lennie valamiféle minimumnak, ami a hasonló fejlődés, hasonló műveltség, bizonyos "hétköznapi akadályok" leküzdhetősége vagy nem megléte.

Szárnyaló elméket figyelek a sárba beragadva.

És megint hasonló mintázat, mindig ez volt. Távoli, apaszerű személyek, akikre nagyon vágytam. Plátói módon, időnként nagyon erős vággyal, nem igazán megmagyarázhatóan. Csak amikor lépéseket kellene tenni, konkrét lépéseket, vagy adódna egy kihasználható pillanat, gyáva vagyok élni vele. Vagy éppen akkor túl fáradt, kiégett, apatikus, esetleg éppen rajtam kívülálló okok miatt, de meghiúsul a kapcsolatteremtés.

Nem tudom, mi a megoldás. Még azt sem tudom, nem játszmázom-e magammal is. "És miért nem? - Hát igen, de..."

Tulajdonképpen rettegek is attól, hogy kihal az a korosztály, akik iránt még egyáltalán éreztem vonzalmat, akikkel még éreztem lelki közösséget. Nem látok semmit a fiatalokban, a velem egyidősekben. Nem azért, mert ne lehetne értékes ember közöttük. Csak borzasztóan idegenek...