Kávézás II.

Nem emlékszem pontosan hogyan, de valahogy csak hazakerültem az Úrnővel való találkozás után. A fejemben cikáztak a gondolatok, borzasztó kellemetlenül éreztem magam a történtek miatt, biztos voltam benne, hogy soha többé nem teszem be a lábam abba a kávézóba. Másrészt viszont ha eszembe jutott az Úrnő izgalom vett rajtam erőt, elképzeltem, hogy egyszer talán közelről magamba szívhatom az Illatát, vagy Hozzáérhetek. Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy belépjek a pixie-re és felvegyem vele a kapcsolatot, de így kellett tennem erre utasított elválásunk előtt.
Írtam neki és utána perenként ellenőriztem, hogy érkezett-e tőle üzenet. Nem tartott sokáig, mire megjött a válasza. „Ugyanott holnap délben, mindenképpen várj meg! Addig ne keress!” Falfehér lettem, majdnem elájultam. Vissza kell mennem arra a helyre, ahol ma porig aláztam magam és mindenki rajtam röhögött. Próbáltam volna megkérni az Úrnőt, hogy ezt ne kelljen megtennem. Könyörögni szerettem volna, de egyértelműen tudomásomra adta, hogy ne is keressem addig. Egész éjjel ha egy órát aludtam, csak forgolódtam, próbáltam elképzelni, hogy mennyire kellemetlen lesz ismét bemenni a kávézóba, ezerszer és ezerszer végigfutott agyamban a jelenet.
A kávézóval szemközti bárban ittam egy dupla vodkát, hogy kicsit megnyugodjak és kevésbé remegjek és vörösödjek el mikor belépek majd. Nem tudom leírni az érzést, hogy milyen volt újra bemenni a kávézóba. Úgy éreztem minden szempár rám szegeződik és mindenki rajtam nevet… Megpróbáltam feltűnés nélkül leülni a lehető legeldugottabb boxba. Rögtön kinéztem az utcára és a járókelőket bámultam, hogy még véletlenül sem akadjon össze valakivel a tekintetem. Legnagyobb szerencsémre nem a tegnapi felszolgálólány vette fel a rendelésemet egy vodkaszódát, hanem egy magas sportos 25 körüli pincér. Onnatól kezdve minden másodperc éveknek tűnt. Az Úrnő másfél órás késéssel érkezett és egy halvány mosollyal nyugtázta, hogy megvártam. Ugyanolyan gyönyörű és előkelő volt mint tegnap! Leült velem szemben és keresztbe tette a lábát, ami miatt megfeszült testén a fekete miniszoknya.
- Tudod miért kellett idejönnöd megint és ennyit várnod Rám? – tette fel a kérdést.
- Jó napot, Úrnőm! Csak találgatni tudok – hebegtem.
- Akkor találgass! – utasított az Úrnő.
- Azért hogy bebizonyíthassam az Úrnőnek, hogy alkalmas vagyok a szolgálatára – nagyon lassan tudtam csak megformálni a szavakat.
- Okos fiú – mosolyodott el az Úrnő. Mielőtt időt szakítok rád látnom kell, hogy egyáltalán érdemes vagy-e rá. Mindig minden parancsomat teljesítened kell feltétel nélkül. Ehhez tudnom kell, hogy mennyire vagy eltökélt, mennyire hajtod magad az uralmam alá, saját érdekeidre való tekintet nélkül.
Ekkor jött ki újból a pincér felvenni a rendelést. Az Úrnő hidegen végigmérte. A felszolgáló mohón falta a tekintetével az Úrnő dekoltázsát, a világ legszebb női domborulatait. Pontosan le lehetett mérni milyen hatással van az Úrnő a férfiakra. NEM LEHET NEKI ELLENÁLLNI.
- Nepal Mount Everest presszó kávé, egy camparijuice és egy americano lesz! – mondta az Úrnő.
- Máris! – vette fel a rendelést a pincér, mintha egy katonai parancsot teljesítene!
Mikor megjöttek az italok megismétlődött a tegnapi jelenet, az Úrnő beleköpött a kávémba. Majd feltépett egy kis zacskót és beleszórta az italomba.
- Idd meg! – kaptam az utasítást!
- Még nagyon forró.
- Azt mondtam, hogy idd meg! – hangjában benne volt, hogy nem tűr ellentmondást.
Nem mertem belegondolni, hogy mit keverhetett az italomba Úrnőm, két kortyra kiittam a keveréket ami borzasztóan égette a szájpadlásom és a nyelőcsövem.
- Nyugodj meg nem drogot kaptál – nevette el magát Úrnőm, feltehetően elég ijedt tekintetem lehetett. Ginzengből és macából álló vágyfokozó keverék. De számodra leginkább az kell, hogy izgalmat okozzon, hogy benne van a nyálam – kacsintott rám az Úrnő most először felemelve a napszemüvegét. Tekintete tiszta volt, szemei elkápráztattak. Lüktetni kezdett a vér bennem.
- Most itt maradsz egy órát és ezt fogod olvasni. Én addig vásárolgatok és néha benézek az utcáról, hogy teljesíted-e a feladatot! Egy óra múlva elmehetsz! Ja és add oda az összes pénzt ami nálad van, hogy legyen miből vásárolnom!
Én odaadtam a pénzt, ő odaadott egy újságot. Felállt és köszönés nélkül elment. Hátulról láttam a lábait és a fenekét. A farkam majd szétdurrant. Ekkor néztem rá az újságra. Egy melegmagazin volt…