Blog - Kokoro

Elfogadás
Egész életemben azt hittem, hogy egyszerűen csak alacsony vagyok. Nagyon alacsony, igen, de semmi több. Normális. Átlagos. Csak egy kicsit kisebb a többieknél. Sosem volt különösebb bajom a magasságommal. Sőt, szerettem. Szerettem picinek lenni, szerettem rájátszani a cukiságra. A testarányaim is átlagosak, soha nem gondoltam volna, hogy bármi rendellenes lenne velem. Azt hittem, egyszerűen ilyen vagyok. Most, néhány napja derült ki, hogy "törpenövésű" vagyok. Még most is furcsa...

Mire vágyom?
Van bennem két, egymásnak teljesen ellentmondani látszó ember. Az egyik gyökeret akar ereszteni, a másik szárnyakat növesztene. Az egyik otthont építene, a másik bármikor felkerekedne, és maga mögött hagyná az egészet. Néha elképzelem, milyen lenne egy csendes környéken élni egy családi házban, udvarral, állatokkal, autóval. Saját vállalkozást vezetni, férjjel, gyerekekkel, családi ebédekkel és nyugodt estékkel körülvéve. Nem vágyom feltétlenül fényűzésre. Elég lenne egy kényelmes,...

Emlékek...
Ma olvastam egy szub nő adatlapjàt. Olvastam a gondolatait, az érzéseit, és közben egyre inkább az volt az érzésem, mintha a saját szavaimat látnám viszont. Mintha valaki megfogalmazta volna helyettem mindazt, amit én is átéltem valaha. És hirtelen hiányozni kezdett. Nem feltétlenül Ő. Hanem az, amit elő tudott hozni belőlem. A hétköznapokban határozott, makacs, akaratos nő vagyok. Nem hagyom magam, nem viselem el a tiszteletlenséget, és ha valaki lenézően viselkedik...

Gyógyulok
Az „Elbocsátó szép üzenet” óta – és itt most nem a blogbejegyzésemre gondolok, hanem az adott férfinak ténylegesen megírt búcsúlevelemre – eltelt egy hét. Ez nyilván még szörnyen kevés idő. De tegyük hozzá: ez nem az első szakítás volt. Nem is az ötödik. Egy többéves, se veled, se nélküled kapcsolat fájdalmas lezárása volt. Rengeteg vergődéssel, szenvedéssel és reménnyel. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Nálam ez pontosan így történt. Amíg a remény életben...

Szeretni önmagam
Ha most visszarepülhetnék az időben, elmondanám a gyerekkori énemnek, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnia az életben, az az, hogy szeresse önmagát. Bárcsak ne kellett volna 29 évet várnia erre. Senki nem fogja úgy szeretni, ahogyan arra igazán szüksége lenne. Nem fog megkapni olyan anyai vagy apai szeretetet, amilyenre vágyik. Nem lesz mögötte mindig egy támogató felnőtt. Nem lesznek mindig ott az igaz barátok. És később sem fogja mindenkitől megkapni azt a...

Igen, még mindig szeretem a nőket.
Soha nem gondoltam, hogy a szexualitás választás kérdése lenne. De olyan régóta nem volt közöm a nőkhöz, hogy mostanában màr elgondolkodtam rajta, hogy talàn nem is vonzódom hozzájuk, csak szimplàn szépnek tartom őket. Aztàn ma, egy ismerősöm àltal ajánlott csajszihoz mentem megcsinàltatni a körmömet. Amúgy is az esetem a lány, kedves is volt, jól elbeszélgettünk. A végén egy kis olajat simogatott bele a bőrömbe, hogy ne száradjon ki. Hàt én nem hittem volna, hogy nekem ennyi...

Elbocsátó szép üzenet
Hat év. Furcsa leírni ezt a számot. Hat év úgy, hogy valakit újra és újra elengedünk, aztán valahogy mégis visszatalálunk egymáshoz. Hat év reményből, várakozásból, találkozásokból, kimondott és kimondatlan dolgokból. Hat év abból, hogy valahol mindig ott volt bennem a gondolat: talán egyszer. Talán egyszer majd jókor találkozunk. Talán egyszer majd nem kell titokban együtt lennünk. Talán egyszer majd nem csak egy darabot kapok belőled. Talán egyszer majd tényleg engem választasz....

Tartás.
Van egy dal, amire mostanàban rà vagyok kattanva. Orosz. A dalszöveg arról szól, hogy a valósàgtól elrugaszkodott nőknek mi a bare minimum, és hogy valójàban mi a bare minimum. Nem egy mélyenszàntó dal, de elgondolkodtatja az embert, hogy szàmàra mi a bare minimum. Nekem példàul az, hogy a másik fél tisztelettudó, figyelmes, kêpes a törődésre, odafigyelésre. Persze ennek is vannak fokozatai, meg hogy ki mit ért a szavak alatt. Én a szavak legminimumabb értelmezésére gondolok. Pl. hogyha...

Realitás a súlyban...
Egyszerűen nem reális, amit a férfiak elvàrnak a nőktől külső szempontjából. Vagy nincsenek tisztàban az egészséges BMI-vel. Több adatlapnàl is megfigyeltem màr, hogy magasságnàl meg van adva mondjuk, hogy 165-től 175 cm-ig. Majd alatta a súly, hogy 45 kg-tól 60-ig. 45 kg?? Melyik 165 cm-es nő 45 kg, aki egészséges súlytartományban van? És 60 kg a maximum? 175 cm-nél?! Azért gondolkodjunk màr reàlisan... Akkor nekem 30 kg-nak kéne lennem, vagy mi?

Szerelem nélkül nem megy
Azt hiszem, rájöttem valamire a BDSM-mel kapcsolatban. Nekem nincs BDSM erős kötődés nélkül. Lehet valaki okos, lehet számomra tökéletes domináns, lehet pontosan olyan, amilyenről valaha is azt gondoltam, hogy szükségem lenne rá. Ha csak vonzódom hozzá, de nem szeretem, nem fog tudni igazán ledominálni. Mert nem tudok úgy átadni magamból valamit annak, akiben nem bízom teljesen. És nálam a bizalom nem egyszerűen abból születik, hogy valaki megbízhatónak tűnik. Ahhoz, hogy...

Mi tetszik nekem a nőkben és a férfiakban?
Ha valaki megkérdezné, mi a zsánerem, valószínűleg elég nehéz dolga lenne. Nem egyetlen konkrét típus vonz, inkább rengeteg apró részletből áll össze az, amit szépnek, érdekesnek vagy szexinek találok. Van, ami nőknél és férfiaknál is működik, és van, ami kifejezetten az egyik nemnél fog meg. Kezdjük az egyik legegyértelműbb közös ponttal: a haj. Mindkét nemnél szeretem, ha hosszú – nagyjából vállig érőtől egészen fenékig érőig. Főleg a sötét haj tetszik, a fekete és a sötétbarna....

A zakkantság haszna
Megpiszkálták az egómat. Nem kicsit. És azóta motoszkál bennem valami. Azért talált be ennyire, mert nem egy olyan mondat volt, amit egyszerűen le lehet rázni magadról. Olyan helyre talált, ahol amúgy is volt bennem egy kis bizonytalanság. Arra, hogy vajon tényleg annyi van bennem, amennyit én gondolok. Hogy tényleg meg tudom-e csinálni azt, amit elképzelek. Hogy amikor azt mondom valamire, hogy képes lennék rá, akkor tényleg képes lennék-e rá, vagy csak szeretném ezt hinni magamról....

Az idősebb férfiak
Be kell vallanom valamit. Én nagyon szeretem a férfiakat... Pontosabban: azokat a férfiakat, akik már egy ideje férfiak! Az „idősebb” nálam egyébként meglehetősen relatív fogalom. 18 és 25 éves korom között a 30 és 45 közötti férfiakat soroltam ebbe a kategóriába. Most 29 vagyok, úgyhogy a számok természetesen szépen csúsztak utánam. Mostanában nagyjából 35 fölött kezdek igazán figyelni. És 45 alatt még mindig egészen kitartóan. Nem tudom, mi történik valahol a harmincas évek...

Stiffler mamája?
Ma a lakótömbből jött kifelé két helyes, ránézésre huszonegy-két éves srác. Meg is jegyeztem magamban, hogy na, végre ilyen helyes szomszédaim vannak. Aztán nyitották az ajtót, előreengedtek, és az egyikük megszólalt: – Tessék csak jönni. …… Hát. Köszönöm. A fiatalságom eddig tartott. 😂 Én itt azt hittem, hogy egy szép/cuki fiatal nő vagyok, erre kiderült, hogy a szemükben valószínűleg már az a néni vagyok, akit illik előreengedni az ajtónál. Remélem, legalább olyan Stifler...

Az idő...
Van, amikor az ember már azt hiszi, hogy valamit sikerült elengednie. Annyira sok idő telt el, hogy az ember megtanulta úgy élni a napjait, hogy az adott dolog már nincs állandóan jelen bennük. Aztán egyszer csak történik valami. És nem, nem egy apró emlékeztető, amin az ember mosolyog egyet, aztán megy tovább. Hanem valami, ami tényleg megérinti azt a pontot, amiről már azt hitte, hogy nem is érzékeny. Hirtelen újra ott van minden. Nem feltétlenül ugyanazokkal a gondolatokkal, mint...

Bizalom
29 évig egészen biztos voltam benne, hogy ez az ajtó bennem zárva marad. Nem próbáltam feszegetni. Nem érdekelt, mi van mögötte. Mások beszélhettek róla lelkesedéssel, vágyakozással, áhítattal — én csak vállat vontam. Aztán egyszer csak halk kattanással kinyílt. Nem tudom, mikor történt. Talán észre sem vettem volna, ha nem kezdek el másképp nézni bizonyos dolgokra. Hosszabban időzni egy-egy gondolatnál. Elképzelni valamit, amit korábban soha. És egyszer csak ott volt bennem egy vágy,...

Ellenpont az ellenpontra – a csend nem szerződés
Attól, hogy valami rosszul esik, még nem válik belőle jogosultság. Feleslegesnek tartom általában a reakciót egy reakcióra, mert könnyű belecsúszni abba, hogy két ember már nem egy jelenségről beszél, hanem egymásnak próbálja bebizonyítani, hogy neki van igaza. Most mégis megteszem, mert az „Ellenpont férfi szemmel” című írásban van néhány olyan gondolat, amellyel részben egyetértek – és éppen ezért érdekes megvizsgálni, hol válik el egymástól az, hogy valami érthető, és az, hogy...

A „nem” is válasz – vagy mégsem?
Határok, elvárások és az online ismerkedés furcsa etikettje a BDSM-ben... Van egy érdekes jelenség, amivel szerintem sokan találkoztunk már online ismerkedés közben. Valaki rád ír. Bemutatkozik. Udvariasnak tűnik, érdeklődik irántad, talán még bókol is. Elolvassa a profilodat, és úgy gondolja, hogy érdemes lenne megismernetek egymást. Te pedig elolvasod. És nem válaszolsz. Nem azért, mert feltétlenül bunkó vagy. Nem azért, mert meg akarod alázni. Nem azért, mert szórakoztat, hogy...