Útmutató a férfiak megszerzéséhez

A napokban a Facebook elém dobott egy cikket, valami 'hogyan szerezz meg egy férfit?' vagy hasonló cimmel. Már nem emlékszem a pontos "útmutatóra", de a lényeg az volt, hogy kell kérettetni magam, játszani a nehéz prédát és az orránál fogva vezetni a férfit. Mindezt azért, hogy megküzdjön értem, mint nőért és majd "becsüljön meg", mert ugyebár nehéz volt számára megszerezni.

De mi van ha én ezt nem akarom? Mi van ha ez nem az én játékom?

Nem azért mert nem tudnám eljátszani az elérhetetlent, azt aki nehezen adja be a derekát, azt akiért keményen meg kell dolgozni. Hanem simán azért mert azt szeretem ha nem kell eljátszak egy szerepet. Az esik jól ha valaki tetszik akkor igenis megtehessem azt, hogy nyitok felé, annak a kockázata nélkül, hogy majd könnyűnek gondol és elveszti az érdeklődését irántam. Mindigis egy korrekt és egyenes személynek tartottam magam, legalábbis az önképem ezt jelzi. Nem szeretem az állarcokat és nem szeretem a fölösleges játszmákat. Ha valakit kedvelek azt egyből megérzi az illető, ha pedig nem, azt is. Nem szoktam kerülgetni a forró kását.

Miért az általános irány az, hogy a nőnek elérhetetlennek kell lennie, mintha valami istennő megtetstesitője lenne? És a média is ezt tölti mindenkibe. Mi gond van azzal ha két személy aki kedveli egymást, úgy dönt, hogy nyit a másik felé, anélkül, hogy előzetesen egy négy felvonásos szindarabot játszana el?

Oké, adom azt, hogy lehet érdekesebb a játék, a vadászat, az elejtett préda szaga, de megjegyzem azt is, hogy a nagy vadászatban néha az ember a saját lábát találja el...