Nem éri meg

Sokszor panaszkodok (igen, ilyet is szoktam), hogy ”kanos” vagyok és nincs kivel csillapitanom a vágyat.
És akkor jönnek a kedves jóakaró ismerőseim és mondják ”szerezz valakit, nő vagy, nem nehéz”. De basszam meg, DE! S minden egyes alkalomkor el kell magyarázzam, hogy pont azért mert nőből vagyok, nem úgy működök, hogy bármelyik farok jó, csak legyen bennem már valami. Azt a részt már letudtam az életemben, megvolt ott 24-25 körül és most nem arra vágyom. Kipróbáltam java részét annak amit szerettem volna és volt szerencsém olyan partnerekhez akik a körülményeket tekintve a legjobbat adták. S jó volt. Akkor.

De (és most jon a de) van egy határ, van egy pont amin túl a sima alkalmi vagy akár hosszabb távú kötetlen kapcsolat nem tud már többet adni. Akármit csinálunk, a játék után mindenki felöltözik, hazamegy és ennyi. Persze, lehet bizalmas a kapcsolat, lehet beszélgetni, lehetünk barátok is. De hiányzik a mélyebb érzelem, az igazi kötődés ami nélkül a szex és a játék számomra nem élvezetes igazán. Inkább valami pót cselekvésnek nevezném.

S még azt se tudom mondani, hogy nem tudnám elkülöníteni a szexet az érzelmektől, mert dehogynem. Éveken keresztül ezt tettem. Soha nem lettem szerelmes a játéktarsaimba és soha nem akartam tőlük többet. De nem szeretném tovább ezt folytatni, mert tudom, hogy az alkalmi dolgok nem adják meg azt az élvezetet amire én vágyok és amire nekem szükségem van.

Szóval nem, nem fogok farkak után szaladni csak mert baszhatnékom van. Egyszerűen nem éri meg.