Nem vagyok BDSM-es

Nem vagyok BDSM-es. Elgondolkoztam a dolgon. Ha a BDSMet szószerint értelmezzuk, engem nem jellemez semmi belőle, vagy csak nagyon kis mértékben, még light BDSM-nek is alig állná meg a helyét.
Bondage: hát nem igazán szeretek kötözni sem megkötve lenni. Egy bilincs elmegy, de kb ennyi.
Domination: domináns a való életben az vagyok, de szex közben nem jellemezném annak magam. Azt, hogy más legyen fölöttem meg megint nem igazán tűrom, maximum egy játék erejéig ahol teljesen hiányzik belőlem a szolgálatkészség.
Submission: egy szubmissziv csontom sincs sajnos. Szeretném, hogy legyen, de nem jutott.
Sadism: nem vagyok szadista, simán nem élvezek másnak fájdalmat okozni, próbáltam.
Mazochism: hát sajnos mazó sem vagyok. A fájdalomküszöböm elég alacsony s nem is indit be a dolog.

Szóval nem BDS(S)M. De akkor mégis mi? Csak nem vanilia?

Szerintem csak simán kinky vagyok. Izgatnak a nem megszokott dolgok, a tabuk nélküli szex, a gátlások levetkőzése és az elemi közösülés, egymásbafonódás. Izgat az, ha mindent szabad és minden az asztalon van. Nem kell megcsinálni mindent, dehogy. De lehetne. Ès ennek a lehetőségnek a létezése az ami mindent visz. A szexuális nyiltság és őszinteség az ami nagyon vonzó számomra. Ha valaki vállalja magát és nem fél megélni/kérni azt amire szūksége van.

Nem tudnék ismét vanilia lenni. (Talán sosem voltam az). Nem tudnék ismét vaniliákkal szexelni. Egyszerűen az ők agyukba a kapcsolatok másak. Lehet beleegyeznének egy perverzebb játékba, de sosem érezném azt, hogy mindent lehet. És ez a szexuális szabadság az ami nekem kell, az ami engem vonz ebbe a perverz világba.