DOMINANCIA ÉS KUTYAIDOMÍTÁS (8/8) - A traumák meghódítása [FORDÍTÁS]

(Az alábbi írás a nyolcadik, utolsó rész Ms. Elle X "Dominance and Dog Training" című videósorozatából, az angolul nem beszélő kinksterek számára. A sorozatban konszenzusos szubnevelési technikákról van szó. Régóta le akartam fordítani, hogy közkincs legyen az információ. Helyenként BDSM szakkifejezésekről van szó – ahol ezeknek nincsen széles körben elterjedt magyar megfelelője, meghagytam őket eredetiben, megtoldva egy rövid magyarázattal vagy fordítással. Ezek nem átfogó definíciók, csak a szöveg értelmezésében hivatottak segíteni. Helyenként az információt összefoglaltam, rövidítettem az eredeti videó szövegéhez képest, hogy írásban jobban gördüljön a mondanivaló.

Remélem, hasznotokra válik az írás!)

---

DOMINANCIA ÉS KUTYAIDOMÍTÁS (8/8)

A traumák meghódítása

---

Az előző részben említett gyengédség és lágy hangnem abban is jól szoglál majd, ha átsegítenéd a szubmisszívodat múltbéli traumatriggerein, vagyis a traumás reakciók kiváltó okain.

Ebben az a kulcs, hogy módjával és tudatosan tedd ki a triggernek a szubot. Kicsi, rendszerszerű, emelkedő szintű kitettséget akarunk, mert fel akarunk építeni egy új, pozitív asszociációt a triggerelő cselekvéssel, eseménnyel, vagy objektummal.

Például, amikor kutyám, Jamie, még kiskutya volt, várakoztunk a medencénk sekély részén; ezt úgy kell elképzelni, mint egy teraszt a medencében, ahol nagyjából csak a vádliig ér a víz, szóval lazulhatsz benne, anélkül hogy teljesen elmerülnél, arra való, hogy a medencében napozz.

Szóval Jamie itt sétálgatott velem, de nem vette észre a sekély rész szélét, lelépett róla, és belezuttyant a mély vízbe. Persze azonnal kikaptam a vízből, kitöröltem a vizet az arcából, megszárítottam, megszeretgettem, meggyőződtem róla, hogy minden rendben van. Kevesebb, mint két másodpercet volt a víz alatt, de onnantól fogva a közelében sem akart lenni a medencének, érthető módon.

Szóval, mint a gazdája, az én felelősségem, hogy segítsek megalkotni egy új, pozitív asszociációt a medencével, hogy könnyítsek a triggerén és az azt követő feszengésen és kerülésen.

Szóval, a következő nyáron apránként elkezdtem kitenni a medencének, a mennyiséget pedig tudatosan növeltem az elkövetkező négy év alatt. Már önként ugrik be abba a sekély részbe, és még hozzám is odajön a felfújható matracra. Viszont mindez négy évbe telt.

Átsegíteni a szubodat a triggerei feldolgozásán türelembe és időbe fog kerülni, ezt tudnod kell, és ahogy haladtok a kitettség szintjeivel, nagyon fontos, hogy nyugtass, bátoríts, dicsérj, és jutalmazz minden alkalom után.

Itt egy fontos dolog, amit kiemelnék: mindez független attól, hogy szerinted az alkalom sikeres volt-e vagy sem. Ha a szubod nyugodt maradt, fejlődött, és úgy általában kellemes élmény volt a dolog, fantasztikus! Nyugtass, bátoríts, dicsérj, és jutalmazz. Ha a szubod felpörgött, túlterhelődött, kimondta a biztonsági szavát, és elkezdett sírni, az is rendben van. Nyugtass, bátoríts, dicsérj, és jutalmazz.

Fontos, hogy a szub megértse, nincs felé elvárás, nincs rajta nyomás, hogy így vagy úgy reagáljon a kitettségre. Könnyen lehet, hogy tudatalatti önvédelemként bekapcsolnak a pszichológiai tűzoltói, könnyen meglehet, hogy a szub mérges lesz, ordít, sír, vagy kell neki egy katartikus fenekelés, bármi. Az ellenkezője is előfordulhat, hogy egy befásult, kikapcsolt állapotba vált, nem akar veled beszélni, vagy bármit is csinálni. Az is rendben van. Minden rendben van, amikor traumatriggereinken dolgozunk, nem jósolható meg, mit fog tenni a test, nem láthatjuk előre, mik lesznek a pszichológiai reakciók, nem tudhatjuk, most lesz-e tűzoltó, nem lesz-e tűzoltó.

Mindez rendben van, mindezt szabad, és a szubodnak is tudnia kell, hogy nincs nyomás, mindez rendben van. Mint a Domináns, maradj jelen, nyújts kényelmet és nyugalmat, biztass és bátoríts, dicsérj már csak azért is, hogy megvolt a bátorsága és akarata, hogy megpróbálkozzon ezzel és engedje, hogy végigvezesd őt az élményen, dicsérd meg a sebezhetőségét, és ajánlj fel egy nagy értékű, igazán nagy értékű jutalmat, mert, ismétlem, a cél egy új, pozitív asszociáció kialakítása a kitettséggel, és ezt az értékes jutalommal el lehet érni, még akkor is, ha az alkalom érzelmileg intenzív és túlterhelő volt.

Ugyanezt csináltam Jamie-vel is, a medencéhez visszaszoktatása második évében. Már megengedte, hogy felemeljem és betegyem a sekély vízbe, és bár rögtön ki is ugrott, megjutalmaztam. A harmadik évben már bentmaradt sétálgatni egy percet, mielőtt kiugrott volna; dicsértem és jutalmaztam.

Ma pedig már bárhol a kertben magamhoz hívhatom ezt a kis kópét, és rohan, beugrik velem a vízbe, és várja a jutalomfalatkáját. A jelentés, ami eredetileg a triggeréhez kapcsolódott, teljesen megváltozott számára, már nem találja triggerelőnek.

Viszont tudatosodott, hogy mennyi ideig tartott mindez? Négy év. Négy év! Ez a következő dolog, amire felhívnám a figyelmet. Engedned kell a megfelelő mennyiségű érzelmi szünetet az ilyen alkalmak között. Eleinte, amikor a vízben voltam és közelebb hívtam Jamie-t, láttam rajta, hogy befeszül, és elfut vagy elbújik valamerre. Csak az, hogy magamhoz hívtam, elég kitettség volt. Szóval elengedtem a dolgot, és vártam, aznap nem próbáltam újra, talán még vártam is egy-két napot, mielőtt újra próbálkoztam volna; de ahogy Jamie egyre jobban hozzászokott ehhez a folyamathoz, több kitettséggel próbálkozhattam, rövidebb időközönként. Kulcsfontosságú, hogy jelen legyél a szuboddal, ismerd a szubodat, bízz az intuíciódban, figyeld a reakcióit, és hogy bízz meg a jelekben, amiket kiolvasol.