DOMINANCIA ÉS KUTYAIDOMÍTÁS (7/8) - Játék a határokon [FORDÍTÁS]

(Az alábbi írás a hetedik rész Ms. Elle X "Dominance and Dog Training" című videósorozatából, az angolul nem beszélő kinksterek számára. A sorozatban konszenzusos szubnevelési technikákról van szó. Régóta le akartam fordítani, hogy közkincs legyen az információ. Helyenként BDSM szakkifejezésekről van szó – ahol ezeknek nincsen széles körben elterjedt magyar megfelelője, meghagytam őket eredetiben, megtoldva egy rövid magyarázattal vagy fordítással. Ezek nem átfogó definíciók, csak a szöveg értelmezésében hivatottak segíteni. Helyenként az információt összefoglaltam, rövidítettem az eredeti videó szövegéhez képest, hogy írásban jobban gördüljön a mondanivaló.

Remélem, hasznotokra válik az írás!)

---

DOMINANCIA ÉS KUTYAIDOMÍTÁS (7/8)

Játék a határokon

---

Ma ismét a nevelési stratégiákkal folytatjuk, kezdve azzal, hogy hogyan tágítsuk szubunk határait.

Sok dominancia-tréninges kliensemnek nagy aggályai vannak ezzel a témával, mégpedig jó okkal. Tudjuk, hogy a hard limitek (kemény, megszeghetetlen határok) olyan határok, amelyeket nem szegünk meg, nem bolygatunk, de az edge playnek (a biztonság határát feszegető játékoknak) és a soft limiteknek (puha, vagyis rugalmas vagy feltételes határoknak) viszont sok a szürke zónája, sok a változó és az ismeretlen, így több a kockázat is, amikor a szubodat megpróbálod biztonságosan és megfelelő módon izgalmas új területekre vezetni.

A kulcs itt nem feltétlenül az, hogy lassan menj és túlmagyarázz, hanem hogy következetesen dicsérj és bátoríts a folyamat során. Ezt azért hangsúlyozom, mert néha, még ha a Domináns nagyon gyengéden és óvatosan is tol egy soft limitet, vagy tesz egy apró lépést egy újfajta játékba, a szub számára ennek erős és jelentős érzete lehet.

A legfrissebb példám a dologra Jamie-vel, a kutyámmal, a a legutóbbi kalifornai utazásomkor történt. A légitársaság szabályt módosított az érzelmi támogató állatokkal, így minden háziállattal a szokásos szabályokat kellett követni. Így Jamie kénytelen volt az ülésem alatt, ketrecben kibírni az utat. Az ölemben repüléshez már hozzászokott, hozzámbújhatott, de ezúttal a ketrecben más volt a helyzet. Érezte a repülő morajlását és rezgését a padlón keresztül, ahogyan felszállt, kaparászott hogy kijusson, nyafogott nekem, kifejezte a nemtetszését, elérte a határait, ki akart menni, amit nem szabadott neki, így nem volt más lehetősége, mint kibírnia a kényelmetlenségét, és mint gazdája, az én felelősségem volt, hogy segítsek neki ebben.

Mit tettem tehát, hogy megnyugtassam? Dicsérgettem, hogy ügyes vagy, drága, olyan jól bírod, jó fiú vagy! Ezt mondogattam neki az egész úton, nyugtatgattam, megerősítettem, hogy minden rendben lesz, hogy itt vagyok vele. Mivel tudtam, hogy határán van, folyamatosan ellenőriztem a jóllétét, és bátorítottam a pihenésre. Időnként belenyúltam a ketrecbe, hogy ellenőrizzem a hőmérsékletét, megsimogassam, vagy hogy hagyjam egy kicsit a kezemet csócsálni, csak hogy levezessen egy kis ideges energiát. Ha túl forrónak éreztem a testét, ráirányítottam a légkondit, hogy amennyire lehetőségem volt, támogassam a testi jólétét, és pihenésre sarkalljam a helyzetben.

Van viszont valami, amiről tudnotok kell, Dominánsok: amikor tolod a soft limiteket és bevezeted a szubodat új vagy intenzívebb játékba, esélyes, hogy történni fog egy zuhanás, vagy subdrop, ami a subspace (szubmisszív átszellemülés, elmeállapot) egy lehetséges fizikai és érzelmi következménye, és amilyen magasra szállsz, tipikusan olyan magasról is esel le.

Ez nem olyasmi, amitől meg kell rettennetek, Dominánsok, viszont olyasmi, amire figyelnetek kell, és tudnotok kell, hogyan kell tudatosan navigálni.

Ez történt Jamie-vel is az utazás után, miután hazaértünk a kaliforniai útból. Még a vakáción volt pár nap, amikor hosszasan a szobában maradt, a szuper stresszes repülőút és a dallasi kényszerpihenő miatt a csomagjaink vagy az orvos által felírt tápja nélkül. Ezután a sok stressz után pedig egy új helyen találta magát, egyedül. Volt daduskamerája, ágyai, játékai, étele, innivalója, minden szükséglete megvolt, biztonságban is volt, de ez még mindig igénybe vette, ez az egész még mindig túl sok volt számára, egy nagy, érzelmileg kifárasztó változás a napi rutinjában, amikor mindig együtt vagyunk, és ismeri a környezetét.

Így, amikor hazaértünk, észrevehetően zuhanást élt át. Nagyon ragaszkodó volt, befagyott a sétákon ha túl messzire előrehaladt, csak megállt és feszengve hátranézett rám, amit sosem csinált eddig, hiszen nagy kalandor. Időnként elkapta a remegés, én meg hívtam a sürgősségit, hogy mit tegyek, fáj-e valamije, mi a helyzet. Pedig csak nagyok voltak az érzelmei, amiket fel kellett dolgoznia, és az én feladatom volt, mint a gazdája, hogy ezen a vacak folyamaton végigvezessem.

Van egy fontos dolog, amit kiemelnék, és igazán remélem, hogy felszabadít titeket, Dominánsok: bár ő átélte ezt a zuhanást, én nem vettem magamra semmi szégyent, nem vettem magamra semmi bűntudatot, mert nem csináltam semmi rosszat. Nem csináltam semmit, ami bántalmazta volna, de igen, a határai megpróbáltatáson mentek át, és fel kellett dolgoznia.

Ezért koncentráltam annyira a fizikai érintésekre és az együtt töltött időre. Egy hétig szinte folyamatos volt, miután hazaértünk; ha bújni akart, mindent eldobtam, hogy bebugyoláljam és magamhoz öleljem. Ha a vállamra akart mászni, mint egy kiskutya-sál, hagytam neki, ha az ölembe akart ülni, mint egy kisgyerek, miközben pisiltem, még azt is hagytam neki.

Nem engedtem neki, hogy megszegje a meglévő szabályainkat, és nem is hagytam neki, hogy elhagyja a meglévő rutinunkat, mert az állandóság a rutinban sokat segít, hogy visszaállhassunk alapszintre, de kétségtelenül megadóbb voltam a fizikai érintés, kényelem, megerősítés iránti igényeivel, és egy rövid ideig engedékenyebb voltam a reakcióidejével, hangulataival, és érzelmi reakcióival. Ismétlem: egy rövid ideig. Ne hagyjuk, hogy a szub fegyvert csináljon ebből.

Itt fontos megjegyezni, hogy sokat számít a dolog tálalása, Dominánsok. Ezt a komfortot, ezt a megerősítést, ezt a fizikai érintést, ezt az együtt töltött minőségi időt, ezt mind érdemes még több gyengédséggel és kedvességgel tenni, még akkor is, ha alapból is gyengéd, kedves soft Dom (gyengéd Domináns) vagy caregiver (gondozó) típusok vagytok. Lehettek még gyengédebbek.

Fontos viszont az is, hogy gyengédebbnek lenni nem jelenti, hogy lábtörlővé, vagy passzívvá váltok. Folytassátok a szabályok megerősítését, folytassátok a határok megerősítését, ne hagyjátok, hogy a szubotok ebbe az áldozati állapotba lovallja magát, és ottragadjon. A gyengédség és a lágy hangnem csodákra képes az idegrendszer helyrehozásában, és hogy azt kommunikáljuk a szubunknak, hogy biztonságban vannak, és kijuthatnak ebből a túlfeszült állapotból.