DOMINANCIA ÉS KUTYAIDOMÍTÁS (2/8) Az engedelmesség nevelése [FORDÍTÁS]

(Az alábbi írás az első rész Ms. Elle X "Dominance and Dog Training" című videósorozatából, az angolul nem beszélő kinksterek számára. A sorozatban konszenzusos szubnevelési technikákról van szó. Régóta le akartam fordítani, hogy közkincs legyen az információ. Helyenként BDSM szakkifejezésekről van szó – ahol ezeknek nincsen széles körben elterjedt magyar megfelelője, meghagytam őket eredetiben, megtoldva egy rövid magyarázattal vagy fordítással. Ezek nem átfogó definíciók, csak a szöveg értelmezésében hivatottak segíteni. Helyenként az információt összefoglaltam, rövidítettem az eredeti videó szövegéhez képest, hogy írásban jobban gördüljön a mondanivaló.

Remélem, hasznotokra válik az írás!)

---

DOMINANCIA ÉS KUTYAIDOMÍTÁS (2/8)

Az engedelmesség nevelése

---

Legutóbb egy teszt segítségével felmértük, hogy van-e érzelmi manipuláció a dinamikádban. Azzal folytatjuk, hogy megnézzük a közös pontokat a kutyaidomítási technikák, és a konszenzuális viselkedésmódosítási technikák között, és hogy ezek hogyan alkalmazhatóak a D/s erődinamikádban egy elsőrangú szubmisszív kineveléséhez.

Az első közös alapelv, amit látok a kutyák és a szubok idomításában, az a közös megegyezéssel kialakult erőátadás. Ez egyértelműnek hangozhat, de tudomásul venni az erőátadást azt is jelenti, hogy te mint szubmisszív tudomásul veszed, hogy a ranglétra alján vagy. Ebbe bele tartozik a megegyezés, hogy egy konszenzuális erőátadásos kapcsolatban akarnod kell, hogy vezessenek, és engedned kell magad, hogy vezessenek.

Amikor elviszem a kutyámat, Jamiet sétálni, lehet, hogy kicsit előttem sétál, de nem ő vezet engem, nem próbál siettetni a tempómat a séta során, nem követeli hogy a kedvére történjenek a dolgok azzal, hogy rángatni próbál. Ha mégis megfeledkezik magáról egy pillanatra, és megpróbál vezetni, a sarkamra állok; szó szerint, megállok és nem megyek tovább, és szóvá teszem ezt a viselkedést, magamhoz hívom és leültetem magam mellé, mielőtt újra elindulnék. Miért? Mert tudnia kell, hogy enyém az irányítás, különösen, amikor elvonódik a figyelme, vagy engedetlen.

Pontosan ez az elv egy szubbal is, különösen, amikor elkalandozik a figyelme, tiszteletlen, engedetlen, hogy te igenis fent fogod tartani a megállapodást, amit megtárgyaltatok és amiben megegyeztetek, és fent fogod tartani a téged megillető erőkülönbséget. A szubod számít rád az ilyen szintű vezetésért.

Az erőkülönbség tudomásul vételébe beletartozik az is, amiről a múltkor beszéltünk, a hit a domináns felsőbbrendűségében. Nagyon nagy kihívás lesz egy pökhendi, sérülékeny, vagy önhitt embernek igazán átadni magát az erőkülönbségnek, ha benne van a hit, hogy tapasztaltabb, tájékozottabb, okosabb, figyelmesebb, stb. a dominánsánál.

Ez olyasmi, amin a dominánsok gyakran átsietnek, hogy a játékhoz jussanak, de ebből épül egy hosszan tartó dinamika, a szubmisszív alaphitéből, hogy a domináns felsőbbrendű, és a vágyából, hogy behódoljanak ennek a felsőbbrendűségnek.

A következő két közös alapelvnek a türelmet és a bizalmat tartom. Egyszerre említem őket, mert azt hiszem, a türelem és a bizalom az érem két oldala. Gondoljunk bele! Mikor van szükség türelemre? Amikor szeretnél valamit, de még nem kaphatod meg. Tehát a bizalom magában foglalja, hogy tiszteled a nemet, és vársz, mert itt egy fontos dolog: valódi szubmisszió egészen addig nem történik, amíg nincs meg a lehetőség a megadásra, különösen ha nem értetek egyet, vagy ellenkezik az akaratotok.

Gondolj bele, tegyük fel, hogy szub vagy, és szeretnél minden másnak játszani, de a domod azt mondja, hogy csak hetente kétszer tud elköteleződni játékra. Itt a lehetőséged, hogy behódolj a dominánsod akaratának, tiszteld a nemet, és türelmesen várj a játékig. Teheted ezt ahelyett, hogy mérges, hisztis, pimasz, passzív-agresszív legyél, visszabeszélj, magadra vedd a dolgot, hozzácsatolj egy visszautasítási sebet, vagy valahogy máshogy próbálj másmilyen választ kicsikarni érzelmi manipuláláson keresztül.

Jelenet volt betervezve péntekre, de a domodat péntekre elkapta az influenza. Újabb lehetőség, hogy megmutasd a behódolásodat a fontosabb ügyeknek, és gondoskodhatsz a dominánsodról, türelmesen megvárva amíg a normális menetrend nem folytatódik.

Például tudom, hogy kutyám, Jamie, imád sétálni. Imád! A szeretetnyelve. Nem muszáj sétálnia, nem kell a túléléséhez, de nagyon látszik rajta, hogy boldogabb, amikor rendszeresen sétálunk. Szóval, mint a gazdája, teszek róla, hogy lehetőleg naponta sétáljunk, amikor csak tudunk.

De mi van, ha éppen úgy ébredek, hogy görcsölök az istennő-hetem során, lebetegszek, vagy csak úszok a munkában, és nem tudom elvinni sétálni aznap?

Jamie huffog-puffog és nyafog és biggyeszti a száját, áldozatnak állítja be magát és bűntudatot gerjeszt bennem, mert a sétái szükségletek és most elhagyottnak érzi magát miattam? Nem! Félreteszi az intenzív vágyát a sétáláshoz, és összebújik velem, mert most van egy fontosabb ügy. Ez a szubmisszió.

Ezzel ellentétben, egy önző, önhitt szub pontosan azt tenné, amit mondtam, áldozatnak állítaná be magát, bűntudatot gerjesztene a dominánsban, amikor nem kapja meg a játékot, amit akar. Mondhatni, az önhittségében a bizalom hiánya fedi fel magát, a bizalom hiányát abban, hogy a dominánsod tudja, mit szeretnél, és hogy prioritás számára a dolog, amikor csak lehetséges.

Ez a bizalomhiány egy sunyi irányító trükk a szub részéről, viszont könnyen orvosolható. Amikor a szub egy kiváltságot jogként kezel, ideje elvenni a kiváltságot. El kell venni a kiváltságot, addig, amíg az önhittség helyét átveszi a hála.

Az engedelmesség a következő közös pont, és ez egyértelműnek hangzik, de ki akarom emelni, hogy többféle engedelmességet is lehet mutatni.

Például, van a folyamatos engedelmesség a szabályok, rituálék, és protokollok iránt, amiben megegyeztetek a dinamikátokban. Ehhez következetesség, fegyelem, és az önmotiválás képessége kell.

Létezik viszont a reaktív engedelmesség is, ami konkrét utasításokat követ.

Minden domináns más, minden domináns másféle kifejezéseit fogja szeretni a szubmissziónak, de személyes véleményem szerint a reaktív engedelmességnek felül kell írnia a folyamatos engedelmességet. El is magyarázom, miért. A kutyám, Jamie, tudja a „haza” szót, tudja, hogy az otthonunk helyét jelenti. Szóval, amikor a sétánk végén járunk, azt mondom neki, „Jamie, vigyél haza,” „Jamie, haza akarok menni.” Erre ő azonnal irányt vált, indul akár az út túloldalára is, visz a ház felé. Ez annyira megszokott rituálé lett a sétáink során, hogy már utasítanom sem kell; amikor már egy bizonyos háznál járunk, már irányt is vált, és vinne haza. Tegyük fel, hogy épp amikor kezdenénk átmenni az úton, süvít felénk egy autó, mire én parancsolom, hogy „Jamie, lábhoz!” hogy visszajöjjön hozzám a veszélyből. Természetesen azt szeretném, hogy a reaktív engedelmessége abban a pillanatban felülírja a folyamatos engedelmességét, hiszen nem akarom, hogy baja essen.

Ez így an a D/s-ben is; a domináns parancsát, utasítását, vagy felkérését azonnali reakciónak kell követnie a betanított viselkedés helyett. Ez a következőt teszi: megköveteli a szub fókuszát, a szub a jelenben marad, a dominánssal marad, megelőzi az agyatlan engedelmességet, a figyelemelterelődést, és frissen tartja a szubmisszív élményt, kiszámíthatatlannak, így izgalmasnak.

Negyedikként, a határok. A határok lefektetése és tiszteletben tartása kulcsfontosságú az erőátadásos dinamikákban. A tárgyalás, lelkes konszenzus, hard és soft limitek (az egyáltalán nem, és rugalmasan nem kívánt dolgok), és biztonsági szavak, ezek mind a határok meghúzásának fontosságát mutatják a D/s dinamikákban.

Van viszont egy gyakran átsiklott dolog a határokkal: a határok az élvezetet védik. Gondolj bele, ha a határok nem a szeretettől védenek, hanem a szeretetért védenek, ha a határaid betartása és betartatása az autonómia ünneplése magadban és másokban, ha a határok az egészséges alternatívái az irányításnak és manipulációnak, akkor minek kellene a határaidon belül maradnia? Azoknak kell maradnia, amik örömöt okoznak, amiktől biztonságban érzed magad, amik örömöt okoznak, és kapcsolódást, és ebbe beleértendőek az emberek,akikben bízhatsz és biztonságban érezheted magad, akikkel sérülékeny lehetsz, akikkel intim lehetsz, és kifejezheted magad és a határaidat, megvédeni az élvezetedet és a dominanciádat.

A szeretet és a vezetés nagy gesztusa, ha határokat húzol a szuboddal, mert a határok a keserűségtől is megvédenek. Megvédik az élvezetet, de megvédenek a keserűségtől is.

Amikor először megkaptam kiskutya Jamiet, körvonalazódott bennem, hogy azért létezik az életemben, hogy örömöt okozzon. Persze tudom, ez eléggé furcsán, eléggé vadul hangzik, de hadd mondjam végig. Tudomásul veszem, hogy ő egy értékes lény, tudomásul veszem, hogy megérdemli, hogy temérdek szeretettel és gondoskodással bánjanak vele. Viszont nem azért fogadtam be egy háziállatot, hogy nehezebbé tegye az életemet. Nem azért fogadtam be, hogy az életemet nehézzé, stresszessé, túlterheltté tegye.

Azért fogadtam be, hogy társaságot, nevetést, és örömet okozzon, és mint gazdája, enyém a felelősség, hogy tudatos határokkal és folytonos megerősítéssel kialakítsak egy struktúrát, amiben ez megépíthető. Ezért töltöttem annyi időt az idomításával és nevelésével, megtanítani neki hogy mit szabad, és mit nem, mi az, ami örömet okoz, és mi az, ami távolságot tenne közénk.

Legközelebb a korrigálás és büntetés témáival folytatjuk.