A magam ura, mások Úrnője

BDSM Blogok » Blog - KillerQueen » A magam ura, mások Úrnője
2023. 10. 17. 03:15 | Megjelent: 736x
Nem egy férfi faragott belőlem dominát... sőt! Könyörgött, hogy ne legyek az.., de ha az ember egyszer ebbe belekóstol... Aki 10 éven belül nem regisztrál vissza a Pixie-re, az vagy halott, vagy diliházban van, vagy valami hasonló...

Nem voltam soha szub. Pedig nagyon szerettem volna az lenni! Nem talált meg a lehetőség, és már egy ideje nem is érdekel... Sokra vihettem volna szubként! Híres és befolyásos emberek olyan dolgokat csinálhattak volna velem, ami még itt, a Pixien is tabu...

Nem tart el senki, nem szorulok rá senkire. Az tesz valakit igazán dominánssá, ha nem ő szorul rá másokra, hanem mások szorulnak őrá! Ha holnap törlöm a regemet, ti fogtok nekem jobban hiányozni, vagy Én nektek? Tudjátok, hogy úgyis visszajönnék.., de nem értetek! Az oldal sötét színe vonz... Egyedül a takarítás az, amit nem szeretek megoldani, azt nagyon utálom.

Nem kér számon senki. Régen esküszöm, örültem volna, ha valaki azt érzi, annyira hozzám tartozik, hogy már féltékeny lehet! Már fáraszt az ilyesmi... Nem azért alakítottam úgy az életem, hogy ne legyen túlságosan megterhelő, hogy aztán valaki folyamatosan visszahúzzon a féltékenységével! Az ifjúság rövid, mégha az élet nem is...

Nem szeretnék több vanilla kapcsolatot. Régóta nem volt már. Felesleges újra elhinnem, hogy ha most erősebben nyomom le a labdát a víz alá, akkor az többé nem ugrik a felszínre, és nem basz orrba...
Közületek hányan, és hányszor dobtátok már ki, a korábban imádott eszköz és ruha gyűjteményeiteket? Jobb esetben eladtátok... Kidobtátok és eladtátok a vágyaitokat, mondván, hogy "soha többé perverzió!" Haha! Csak a tárgyakat lehet kidobni... Szóval, jó ez az új, hibernálás funkció az oldalon!

Nem szeretnék többé panaszkodni se. Elfogadtam, hogy a perverz férfiak önzőbbek, és problémásabbak, mint a vanillák. Nincsenek különösebb elvárásaim, egyszerűen haszon nélkül nem fogok már bele semmibe. Aki nem tesz hozzá semmit az életemhez, annak nincs helye az életemben. Ez teljesen normális. Se a mínusz, se a nulla nem érdekel, csak a haladás.

Nem kívánok már egy nővel se versenyezni, senkihez nem mérem magam. És kiszállok minden triangulációból, ahol hozzám méregetnek. Olyan nőkhöz kellett az elmúlt években mérni magam, hogy nagy igyekezetemben bevertem a homlokom a padló síkjába! Nem méltó. Felesleges és gyomorforgató is... Elvégre, egy Úrnő vagyok, a magam ura. Nem akarok már idegeskedni, háborúzni... uralkodom magamon...

Hozzászólások (3)


A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa