Anya, hiszen megigerted!

"Anya, azt mondtad, ha megeszem az izetlen sutemenyed, es a rossz izu fozeleket, akkor visszakapom a jatekomat, amit elvettel! Anya, hiszen megigerted!"
Evekkel kesobb az Ikeas sutinek mar volt ize... Csong a buta telefonom... "Rendben, akkor este varlak!"
Siettem haza. Szep, erotikus dominanak oltoztem: smink, atlatszo, fekete, szaten bluz, harisnyatarto, harisnya, lakk topanka, lovaglopalca... Nem jon. Elfaradtam allni, leultem. Elfaradtam ulni, az agyba fekudtem. Cipostul, mereven, egyenesen bamultam a plafont, nem moccantam, nehogy elkenodjon a sminkem, osszekocolodjon a hajam... Mint egy gumibaba, mint a ravatalon a kicicomazott hulla... "Merre vagy?"
Mintha mi sem lenne termeszetesebb, hogy vegul nem jon. Milyen ostoban viselkedem, hogy fel vagyok haborodva!
Mar itt lakik velem, mar nem lesz semmi baj. Most elmegy, es mar hatra se nezek, ugy koszonok el. Biztonsag van. Hamarosan visszajon. "Bizom benned." Napokig nem jott, aztan egy masik kontinensre utazott.
Nem szabad ketsegbe esni!
Anya is mindig visszajott masnap reggel, mikor ejjel sirtam utana...

Csong az okos telefonom. "Elhagytalak, mert biztam benned is, de vegig hazudtal es elarultal! Nem adtal nekem mas valasztast..." megis kertem, hogy gyere vissza, es fozz nekem egy teat. Nem erdekel, hogy van-e ize, vagy nincs, az se baj, ha keseru, de vard meg, amig megiszom! Maradj addig velem! Elfutott. Most is latom, ahogy fut a hosszu, egyenes szolgalmi uton a sotetben. Gyorsan futott, mintha az elete mulna rajta.., es en ugy futottam utana, mintha az eletem mulna rajta... igazam volt. Az eletem mult rajta. Az utolso eselyem egy normalis eletre.

Megeszem az izetlen sutit, a cukormentes teat is megiszom, sot! Meg el is jatszom neked, hogy finom, csak legy jo hozzam!
En segitek neked, Anya! Majd most, most megmentelek! Meggyogyitalak! Akarmilyen kovetkezetlen, hazug, es alnok is vagy velem, en megbocsajtok, es felkarollak!

Igen, mindent megigertel, igen, mindenben hazudtal. Ha akartal valamit, nyajas lett a hangod. Jobban szerettem, ha kiabaltal, abban tobb oszinteseg volt... A duhben fajdalom van, erzes.., a nyajas szavaidban csapda. Es megis mindig hittem neked.., mert jol esett hinni. Mint Prometheusz majat a sas, ugy tepted ki mindig a lelkem, mely ujra visszanott... Edzettem magam, hogy tobbet ne nojjon vissza, mert nem faj az, ami nincs.
Lattam, mely levegot vettel, nyitottad a szad, megint igerni akartal valamit, pedig mar nem kertem... Nem kell tobb jatek se! A regieket is megtarthatod mind! Ne igerj! Csitt! Mutato ujjamat az ajkaidra akarom tapasztani. Ne rontsd el, kerlek! Mert en kovetkezetes vagyok. Ha ujra becsapsz, mar tobbe nem hihetek neked... Anya.