Űr

Tobb, mint 10 eve, azert regisztraltam fel ide, mert erezni akartam. Akkor meg szinte mindegy volt, hogy mit, magam sem tudtam... Menekultem. Futottam, es valaki beengedett engem egy szuk, kis ajton, ebbe a dimenzioba! Uj volt szamomra. Kimerithetetlen es vegtelen, mint az univerzum! Titokzatos, fantasztikus! Mintha ide szulettem volna, es vegre, ennyi ev utan, hazatalaltam...
Kerestem az identitasomat, de a domokkal lebeszelt randijaimat, minden esetben egy mitugrasz, kis szub hiusitotta meg... Igy jottem ra, hogy valojaban mire vagyom. Futottam az erzes utan... mindent egybol akartam, rogton! Meg most is, ugyanazt keresem: erzest, pedig mar annyiszor elbotlottam... Mit tettetek?! Atkozott bolondok! Elvettetek tolem az egyetlen menedekemet! Mit muveltetek?? Leirjatok almaitok nojet, vagyaitok beteljesitojet, attol feltek, hogy nem letezik... Pedig itt volt! Az orrotok elott! Itt volt! Mufasszal a csipojere csatolva, egy palcaval a kezeben, fetis ruhaban arra varva, hogy elohozzatok belole azt az erzest, hogy, mint a hurrikan, taroljak, lehengereljek! Ott voltam az agyadban, a matracodon! A seggedben! A szadban! Ott voltam, de ti elfutottatok... Es itt vagyok, uresen. Mar semmit nem erzek. Duhos szeretnek lenni, ha mar boldog nem lehetek. De nem megy! Nem erzek semmit! Azt akarom, hogy fajjon valami! Hisz, tudom, hogy fajnia kene, de nem faj semmi se. Fel szeretnek izgulni valamitol, de semmi nem hat ram! Orulni akarok valaminek, de elkepzelni se tudom mar, hogy mi tenne boldogga... Csak az ur maradt, ez a nagy fekete lyuk, fekete oldal, ami egykor galaxisokkal teli univerzum volt... Azt mondjak, kieg az, aki itt sokat jatszik. Pedig, ez nem igaz! Az nem eget ki! Az felajz! A csalodas, a vagyaim tuzere valo vizeles, a meg nem elt, elvetelt vagyaim egetnek ki!..es csak az uresseg marad.