A küszöb

A férfi és a nő belépnek a bejárati ajtón. A nő előre megy, de a férfi utána szól:
- Légyszíves, hagyd a küszöbön a géppuskádat!
- Nem szoktam a küszöbön hagyni.
- Tök ijesztő, kérlek, rakd le ott, és úgy gyere be...
- Nos, ám legyen! Leraktam.
- így mindjárt jobb, foglalj helyet, kérlek!
- Köszönöm.
- Kérsz valamit inni..? Az ott mi az oldaladon? Csak nem egy fegyver??
- Tessék?! Jaaah, ez?! Ez csak a vadászkésem!
- Szépen kérlek, vidd ki azt is a küszöbre!
- Nem! Ez mindig nálam van!
- De itt nincs rá szükséged!
- Mindig szükségem van rá!
- Minek az Neked?
- Önvédelemre.
- Dehát, én nem is bántalak!
- Nem, igaz, nem bántasz.., és ha mégis?
- Nem foglak.., és Te engem? Biztos, bántani akarsz engem is, mint a többieket!
- Sosem bántanálak csak úgy...Ezzel a késsel néha a férfiak önbizalmából szoktam lefaragni, de a Tiedből nem kell egyáltalán, Te a sajátodat folyamatosan lefaragod...néha már el kell kapjam a csuklódat, hogy abbahagyd...
- Rakd csak le azt a kést a küszöbre...jó?
- Rendben.
- És az mi a mellkasodon??
- Ahh, ez csak egy vért! Nem tetszik?
- Tök szép, de légyszi vedd le!
- Nem tehetem.
- Miért nem?
- Mert akkor védtelen lesz a mellkasom.
- Nem baj, nekem úgy tetszik...kérlek, vedd le!
- Levettem.
- Szuper! Nagyon jól nézel ki így!
- Igaz, jobb is így, ezek nélkül, kényelmesebb...nem nyomnak, könnyebbnek is érzem magam...
- Na, látod!
- Bízom benned...kérlek, ne ijessz rám...borzasztóan vedtelennek érzem most magam...