Divina Commedia

Sötét van. Félelmetes ez a sötétség. Vadállatok hangját vélem hallani magam körül. Egyszeriben egy fény villan mellettem, és egy földig érő bőrruhás alak rajzolódik ki a homályban.
- Vergilius vagyok- szól hozzám az alak, mély és rideg hangján, miközben hosszú karját felém nyújtja.
- Mit akarsz tőlem?!- kérdem ijedten.
- Add a kezed! Ne félj tőlem!- feleli.
Én pedig tétován ugyan, de lassan hűvös tenyerébe csúsztatom kézfejemet. Olyan érzés lesz úrrá rajtam, mintha már régről ismerném valahonnan...
Megragad, és magával húz egy sötét kapun át.
- Hol vagyunk most Vergilius?- kérdem aggódó hangon.
- Ez a Purgatórium bejárata- feleli.
A Purgatóriumnak egy csúcsban vegződő hegy formája van. Rajta különféle szintek. Megannyi nő bolyong a peremein. Némelyik zokog, némelyik kacag, másikuk pedig érzéketlen arccal gubbaszt... aztan érzelmet váltanak, és ki korábban kacagott, az zokogásban tör ki.
- Kik ezek a nők?- fordulok Vergiliushoz.
- A női Purgatórium lakói- feleli ridegen, üres tekintettel.
- Kik kerülnek ide?- kíváncsiskodok tovább.
- A titkos szeretők, a hobbi dominák, és viszonzatlan szerelmű nők kerülnek ide...gyakorlatilag az ingyen kurvák- mondja jeges hangján, majd így folytatja: - ez az új otthonod.
- Vergilius, ne tedd ezt velem!- kiáltok kétségbeesetten- Ez a hely borzasztó! Vigyél a magasba inkább! A hegy teteje felett lebegő Mennyekbe!
- Oda nincs bejárásom- válaszolja- Oda kerülnek a megbecsült feleségek, eljegyzett nők, szeretett barátnők, élettársak...oda nem vihetlek fel.
- A Pokol is csak jobb lehet ennel a helynél, ahol a nők örök kihasználásra és bizonytalanságra vannak kárhoztatva!- fakadok ki.
- A Pokolban vannak azok a nők, akik pénzért adják a testi örömöket, illetve azok, akik csalódottságukban magányosak maradtak- jegyzi meg Vergilius.
- Vigyél a pokolba Vergilius! Kínozzon inkább a magány! Égessen és marjon örökké!
- Fájni fog nagyon, figyelmeztetlek- mondja kimért hangján.
- Majd megtanulom élvezni...- felelem, és bőrköntösébe markolok- Magányomon kacagok majd, kínom lesz a gyönyöröm, az én komédiám...