INTIM

Metafizikai valóság. Egy aprócska zug a határmezsgyén; realitás és álom között... A pont mely apró, ám mégis végtelen... a pillanat, mely elillan, megfoghatatlan, de beleég az elmébe. Idegen hely, és mégis jártam már itt... Sokat beszéltem korábban, most hallgatok. Nézek, lesek, ragyogok...visszafogom mosolyom, a szemem csillog tőle...valahol ki kell, hogy törjön belőlem az energia, a fény. A szám sarkait leszorítom, de néha valamelyik szájszél felgörbül akaratlan. Nem mutathatok széles vigyort, az túl egyenes, túl direkt, túl közvetlen, intim. Annyi dolgot láttam már, de ebbe félek, hogy belepirulnék, ha rámnéz. Mint a mélytengeri medúza, mely csápjaival óvatosan tapogat, ízlelget...úgy közelítek a félhomályból a fürdőszoba kitárt ajtajának világossága felé. Figyelni akartam őt, és most nézhetem. Az análmosót becsúsztatja magának. Milyen szép az arca ilyenkor! Rutinosak a mozdulatai. Milyen sokszor csinálta már ezt nekem, de még sosem láttam, hogyan... Tehát, így kell csinálni! Tehát, így csinálta éveken át, mielőtt hozzám indult volna! Most a toilet-re megy, szedi a lábait. Milyen védtelen és aranyos így! Most visszamegy a fürdőszobába. Lopva felpillant rám...látom, hogy szégyenlős, lesüti a szemét, mintha égetné a tekintetem. Ilyenkor is milyen szép! Apró vonásai vannak, törékenyek, de sokat bír a teste, érzem, tudom... Az üres kádban ül, az utolsó adag víz még benne van. Kényszert érzek, hogy odamenjek hozzá. Átlépek a küszöbön. Világos színű csipke ruhában és nude színű magassarkú gumi cipellőben. A kád pereménél, meztelen teste felett megállok. Csak bámulom, nem pislogok. Feltekint rám. Valami erő arra késztet, hogy egyik lábamat cipőstül a kádba lendítsem, és annak kemény peremén megüljek. Erekciója van. Hirtelen, csupasz, napbarnította lábszáramra borul, hevesen puszilgatni kezdi. Túlhevülésem zavarában megállítom egy "francia csókkal"... Pedig milyen jól esett! Mégis megállítottam. Aztán semmi mást nem állítottam meg, és én is megállíthatatlan voltam...
A síkosító csillog a bőrön, egymásba hatolunk, mélyre hatunk. Adunk a másik félnek, és egyben el is vesszük azt, amire éppen szükségünk van.
Határmezsgye ez, intimitás és ridegség között. Ahol a forró és hűvös váltakozik szüntelen, de sohasem langyos a tér. Mégis, így optimális a hőmérséklet. Két fekvő test, egymással párhuzamos dimenziókba süppedve fedik egymást...