2020. 07. 11. 15:59 | Megjelent: 1491x
"Már 3 éve! Már 3 éve csak a talpát nyalhatom! Közben a telóját nyomkodja, néha elalszik.., ami nem is baj, legalább pihen egy kicsit... Már 3 éve a szubja vagyok, és csak a talpát nyalhatom! Pedig nem is vagyok lábfetisiszta!" - kiabálja perszonális szolgám egy chates kifakadásában. "Ezt mondhattad volna előbb is"- felelem.
Ő az a szolgám, akit ököllel ütöttem, vagy éppen nadrágszíjjal.., de nem azért, mert erre kért, egyszerűen dühből, mert idegesített. Sjambokkal vertem ki a fagyba éjjel, úgy, hogy alkoholt ivott, és az ország másik felében lakik... Még annak is örült, ha bántottam, mert akkor végre, csak rá figyeltem. Ha kértem valamit, azt megvette ajándékba, pedig tartozásai voltak a bank felé... Más dominákhoz kellett mennie, miután tőlem távozott, mert én sose akartam igazán foglalkozni vele. A vágyait nem teljesítettem, de nyalhatta a talpamat. Láthatta, hogyan élek, ismerhette a titkaimat. Láthatott kócosan, smink nélkül is. Mégis mindig szépségesnek talált...
Míg engem szolgált, bejárta a BDSM legsötétebb bugyrait... Vézna, kis testét sok helyre vitte, hogy helyettem foglalkozzanak vele. Közben titokban rám gondolt.
Ma hajnalban, több, mint 3 év után, megtudtam, hogy szerelmes volt belém mindvégig. Talán, még most is az... Lehet, hogy nem is igazán perverz, csak szerelmes volt, és hozzám próbált idomulni. Perverzzé válni, mint én! Megfelelni. Azonosulni az életemmel, a gondolataimmal, a vágyaimmal. Ezen a hajnalon döbbentem rá, hogy a férfiak többsége nem képes kifejezni magát, az érzéseit, a gondolatait, néha még a valódi vágyaikat sem...
Hozzászólások (20)
Nők sem. Emberek nem, így általánosságban.
Szoval szivas maga az elet. Vagy megsem?
No mindegy, semmi gond, mig jarnak a vonatok. :)))
Azt elismerem és arra is láttam példát, amikor a domina már a szub szubja. Van erről egy kiváló film is: The Duke of Burgundy (Burgundy grófnője)
végiggondoltam és arra jutottam, hogy a sok szolga között, aki igyekszik mindent megcsinálni helyettem, én lennék az igazi rab
és ha valami lehetetlen dolgot talál ki, mert nagyon fantáziadús, akkor az a felelősség is az enyém, hogy egy bizonyos 'normális mederben' tartsam a dolgokat.
a főnökséggel nemcsak hatalom jár, hanem felelősség is. szerintem :)
Persze a saját - házi szolga - szemszögemből nézem.
Én szeretnék domina lenni, ha majd újra születek.
Lenne egy ilyen mindenes takarító, sofőr, masszőr, irodai munkára is betanított szolgám. Mindig rend lenne otthon, bevásárolva, takarítva, kimosva, vasalva. Rengeteg szabad időm maradna szórakozni, olvasni, pasizni, barátnőzni, bármire, amire kedvem van.
A legnehezebb persze motiválni azt a szolgát. Belebújni a fejébe, rájönni mi izgatja és mi nem, majd ezeket a szálakat húzogatni.
Onnan tudom, hogy ez nehéz, hogy volt ilyen kezdő úrnőm. Miattam próbálta ki és hónapokig ideges volt, nem tudott a közelemben kikapcsolódni, pihenni, folyton agyalt, hogy mit kéne csináljon velem. Onnan tudtam, hogy belejött, hogy már nagyokat aludt míg végeztem a dolgom és önállóan talált ki szívatásokat - azok a legértékesebbek. Nagyon eredeti volt. Ez mégis kevés volt kohéziós erőnek.
Mindig azt nem értettem, miért olyan nehéz egy dominának azt a napi öt percet (átlagban) a szolgára figyelni. Amikor a szolga pl. hétvégén reggel 6-tól este 12-ig megállás nélkül rá figyelt. Az az 5 perc elég lett volna sokszor.
Mégis, amit fájdalmasan, de megtanultam az az, hogy jelezni kell a gondokat, kommunikálni. Erre egy domina is szokott adni lehetőséget.
Egyszer régen épp egy hasonló dolog miatt léptem ki magam is több év után. Utólag tudtam meg, hogy jeleznem kellett volna időben. A mellőzés, a figyelem hiánya nagy gond tud lenni idővel. Ezt nem bírtam én sem. Örültem volna a talp nyalásnak is akkoriban, szóval ez jó irány volt :)
:)