A bolygó hollandik és a szirének szirtje

A BDSM tengerének bolygó hollandijai, titkos vágyaiknak és fétiseiknek elátkozott rabjai.
Önsajnálatba, kedves vanillák karjaiba menekülő, májukat hiányoló Prométeuszok...sajgó sebük üressége nem múlik, és ezer éjszaka alatt sem növeszti vissza a teljesség érzését holmi unalmas halandó!

Nagyra becsülik vágyaikat, de mégis lealacsonyítják őket egy sokadszorra is megfoltozott, ócska kabáttá. Amit lehúznak az egyik személyről, aztán egy másikra adják. Ha nem fér bele, akkor ráeröltetik, erőszakosan feltuszkolják egész a vállukig! A kabát ismét elszakad, de megfoltozzák, kitoldják másik anyaggal...a lényeg, hogy ráhúzható legyen az új személyre! Ősszerántják nagy erővel és elkezdik begombolni. Levegőt is alig lehet már venni benne...a gombok elkezdenek lepattanni, így új gombokat varrnak rá. Más a színük, de a kabát még mindig a régi...

Szépséges, uralkodói bőrcsizma! Elbűvölő, csábító módjára kacsintott ki a kirakatból...
A fetisiszta férfi nem tudott neki ellenállni, és megvette. Szerelme tárgyát otthon gondosan kifényesítette, leápolta, papírral finoman kitömködte, majd a szoba előkelő helyén lévő polcra állította őket. Az ágyból pont rájuk látott. Minden este, mielőtt álomra hajtotta volna fejét, gondoskodó, szerető szemekkel kívánt jó éjszakát a csizma párnak.
Sajnálta, hogy nem hallhatja fenséges kopogásukat nappalijának, szép műmárvány járólapjain..."Szerezni kéne ezért hozzá egy nőt!"-gondolta.

A csizma 39-es méret, nehéz hozzá nőt találni, de emberünknek valahogy mégis sikerült. A hölgy 39-es lábain még imádnivalóbbak voltak a csizmák. Kopogtak, tipegtek, sőt! még rúgni is tudtak így! Fantasztikus! A hölgy ki akart benne menni az utcára, hogy a barátnőjének is büszkén megmutathassa, mit kapott ajándékba új barátjától.., de a fetisiszta nem engedte, nehogy elkopjon a sarkuk, nehogy hegyes, nappa bőr orrát beleüsse egy kiálló útpatkába...

Egy nap a hölgy nem jött többet a fetisisztához. A férfi nagyon elkeseredett. A csizma is ott szomorkodott a polcon. Hiába keresett minden nap 39-es lábú nőt hozzá. Az egyetlen, akit talált, annak 38 és feles lába volt, és nem szerette a csizmákat. A bőrből készült tárgyakat pedig elvből elutasította. Fanatikus állatvédő volt...Viszont, imádta a magassarkú szandálokat, remekül főzött, és szeretett mindenféle szexpozíciót kipróbálni. Nyitott volt szerelemre, szenvedélyre, és egyéb pajzánságokra... A csizmát a dobozába kellett rejteni, felpróbálni sem volt hajlandó. A férfi ezt nem tűrhette tovább, megszakította a kapcsolatot a nimfománias, állatvédő nővel. Helyette csak egy 36-os lábú lányt talált a társkeresőn, aki hajlandó volt felvenni a csizmát. Ki kellett tömni hozzá a fenséges csizma orrát. Vastag, frottír zoknit kellett a lánynak húznia, hogy ne lötyögjön rajta járásnál...

Az én vágyaim nem egy kabát, melyet egyik férfiról a másikra húzhatok! Nem egy csizma, amit egy másik nő lábáról az enyémre igazítanak! Az én vágyaim személytől függőek, formálhatóak, és megújulni vágyóak! Hatni akarok, és hatás alá kerülni! Közösen szőni közös vágyakat! Együtt megélni azt, amit egymásba zárt markunban óvunk. A mi kettőnk kincse. Titkos szigetünk, melyre mi hordtuk fokozatosan, közösen a homokot, ahová együtt menekülhetünk... Csillogó szemekkel, és rejtett félmosollyal egymásban gerjesztett új univerzum ez!

Bolygó hollandikkal megtöltött tengerben horgászok, szirénként hívogatom őket...Egész közel merészkednek néha, akkor látják, hogy halfarkam van... Nem adható rám csizma, a lábaimat nem lehet kikötözni, se nyalogatni, kabátban pedig nem tudok úszni...