-"Ezüstrókám a hátán fekve került elő, ahogy két segítőm a lábánál fogva húzta kifele. Még ilyen ziláltabb formájában is tökéletes volt.(persze, hogy túl távol is áll a tökéletességtől, de ez most nem érdekes) Először úgy tűnt, nincs magánál, de közelebb érve láttam, hogy szemrése alig észrevehetően nyitva, amelyen át engem fixírozott.
A bedobott füstgránát után még mindig dőlt ki a füst a kis erdei faház ajtaján. Hosszas vadászat ért véget ezzel... Nekem más lehetőségem nem maradt, csak leteríteni őt."
Ezen a ponton Anna felnézett. A férfi szúrósan figyelte.
-Még te is le akarsz teríteni? - eresztett meg egy félmosolyt. - Folytasd.
-Nincs tovább.
-Hogyhogy?
-A továbbiakban próbállak vallatni, de túl ellenállhatatlan vagy és átveszed az irányítást. Nem tudok mást elképzelni, csak azt, hogy alattad vagyok.
-Az baj? - mosolygott most már teljes szélességgel a férfi.
"Majd megteszi valaki más", gondolta Anna, de kimondani már nem merte.
Hozzászólások (0)