Szikrázó kék

-Egy mocskos kis kurva vagy, tudjuk. De nem kéne ide behozni ezt a te kis hobbidat, nem gondolod? - mondta a férfi, kissé előrehajolva, két tenyere, alkarja az asztalon. Kék szeme szikrázott. - Csak azért nem rúgtalak még ki, mert sajnállak. Sajnállak, hogy ilyen mélyre kerültél. 

A nő szerette a fekete haj-világos szem kombinációt általában. Egy genetikás könyvben azt olvasta egyszer, hogy azért maradhatott fenn Európa délebbi-nyugatabbi részében az evolúciós hátrányai ellenére a vadászó-gyűjtögetőknél, mert "a kék szem szépnek számíthatott". Ezúttal elkésett, és a szégyenérzete mellé begyűjthette ezt a szikrázó kék tekintetet. Ez egy kisebb ajándéknak számított itt, a 21. században.

-Hol van a jelentés, amit kértem? Ezeket lefénymásoltad? - már közvetlenül mellette mondta, miközben egy papírhalmot rázogatott az orra előtt. 

-Megcsinálom. - pattant fel Anna elsápadva. 

-Megcsinálod? Már meg kellett volna! Mi van veled?

-Megengeded, hogy megcsináljam? - nyúlt volna Anna a papírokért. A férfi ekkor ösztönből ráütött a kezére.

-Áu!

-Nem figyelsz arra, amit mondok!

A nő zavaros tekintettel nézett az arcába. A férfi először mintha nem hitte volna el, aztán halkan megszólalt.

-Ne is álmodj róla. Most pedig ki vagy rúgva. Menj haza és gondolkozz el, mit szeretnél az élettől.

-De... 

-Takarodj.

-Tessék? - mondta a nő, miközben könnyek gyűltek a szemébe.

-Soha nem tanulod meg.

Estefelé a nő egy emailt írt, amelyben elnézést kért és kérte, vegye vissza.

A férfi már várta ezt. Elmosolyodott, ahogy olvasta. Felnézett a plafonra, egy kissé elgondolkodott. Felhívta.

-Kérd szépen. 

Egy pár pillanatra csend támadt.

-Kérlek szépen! - nyögte Anna. 

-Mondd, hogy jól fogsz viselkedni. 

-Jól fogok viselkedni! - a férfi megint elmosolyodott. Itt muszáj volt egy kis hatásszünetet tartania. Élvezte ezt a kis leckéztetést.

-Holnap reggel nyolckor az irodában. Több lehetőséged nincs, hogy elszúrd. Szia. - azzal bontotta a vonalat.