Szokásjog

(Reakció erre: Egy "felejthetetlen" este)

Talán egy dolgot tisztáznunk kéne. Amikor nők magukat, vagy mások őket naiv hülyének nevezik csak azért, mert egy olyan helyzetben, ahol a másik fizikailag erősebb volt és visszaélt a bizalmukkal, egy nagyon szomorú tévút. Biztosan vannak ezekre viktimológiai meg mindenféle magyarázatok, hogy természetesen "már megint" csak a nők voltak hülyék, naivak, ügyefogyottak akkor, amikor bántalmazták őket, mert nőket bántalmazni, akár hamis hírbe hozni a szexuális életükben vájkálva egy szokásjogon alapuló természetesség ("minek mentek oda"), de a szükséges konklúzión túl, vagyis azon, hogy esetleg vannak bizonyos felismerhető jelek, red flagek, saját pszichológiai elakadások, és ezekkel foglalkozni kell, NEM a saját magunk bántása, lekicsinylése a megfelelő irány. Mert a szükséges önmunkán túl sok esetben nem tudod megjósolni, hogy bántalmazni fog-e az illető, aki pl. adott esetben egy közösség megbecsült, magasan képzett, mindenki által kedvesnek és elbűvölőnek tartott tagja, aki megerőszakol, és másnaptól te leszel az, akinek nem köszönnek, akit látva undorodva elfordítják a fejüket, pedig nem te, hanem veled tették az ocsmányságot, annak összes szociális viszonylatával egyetemben. De mire újra embernek tudod látni magad, és nem egy félredobott, elrontott használati tárgynak, sokszor évek telnek el. Ma 5 éve és három napja...