Ösztön

Szerintem teljesen egyetértünk. Ha valakiben nincs szülői ösztön, az nem számon kérhető - bár ezzel azért sokan próbálkoznak, és egyfajta kötelességként szeretnék beállítani a gyerekvállalást.

Nyilván más a helyzet, ha valaki az elemi ösztönök - nevezzük ezeket ösztönöknek - hiánya ellenére gyereket vállal. A gyereknek mindenek előtt elfogadó és szertő közeg kell. Megfelelő kötödés és érzelmi kapocs hiányában ez meg nyilván csorbul. És innentől meg is indul a kaszkád - kezdődik az érzelmi sérülések láncolata.

És ilyesmiről olvashattunk alább egy nagyon szomorú történetet.

Csakhogy ő az "anyai, apai ösztön hiánya hol helyezkedik el a skálán" kérdést tette fel, amire az egyértelmű válasz az, hogy sehol. Mivel ez önmagában még nem abúzus. Az egyén dönti el, hogy mit kezd a helyzettel. És én is erről írtam feljebb, hogy önmagában ez nem számonkérhető. Ez lett volna a lényeg... mint ahogy a szülői ösztönnel rendelkezők a saját családjukon, törzsükön kívül lehetnek önzők, abuzívak.

Eredetileg a bloghoz szerettem volna hozzászólni ösztön témában – kicsit természettudományos szempontból. De aztán elolvastam a hozzászólásodat, és lejöttem az összes létező életről. Vannak szülők, akik legfeljebb technikai értelemben azok. Amúgy pedig a szeretet megvonása, a gyerek létezésének értelme mellé tett kérdőjelek, a személyének degradálása, értékes mivoltának vitatása kőkemény érzelmi bántalmazás és a szeretetet és kötődésre igénylő gyerek durva traumatizálása. Ez az a helyzet, mikor a szülő egy életre szóló keresztet csesz a gyerek nyakába, ami teljesen letenni képtelenség. Egészen bátran beteheted a családon belüli bántalmazás kategóriába.

Sajnálom, ami veled történt, nem csoda, hogy triggerelődtél.
Szerintem itt muszáj különválasztani két dolgot. Annak, hogy valaki akar-e gyereket vállalni, semmi köze ahhoz, hogy egyébként mennyire vállal felelősséget a tetteiért, emberekért, akik rá vannak bízva, mennyire empatikus. Ha már becsúszott a gyerek, lehet vele kapcsolatban felelősen dönteni. Ez egy tudatos vállalás, nem ösztön. Lehet úgy dönteni, soha nem mondod el neki, hogy nem akartad, hogy minél kevesebbet érezzen meg ebből. Örökbe lehet adni egy gyereket. (nem tudom, ennek mi a menete, biztos nem egyszerű folyamat) A szülői ösztön hiányából biztosan nem következik az abúzus.

Mennyire furcsa, hogy egyes emberekből elemi szinten hiányoznak ezek az ösztönök. Néha komolyan engondolkodtat, hogy akár legális is lehetne a kémiai kasztráció. Erre talán legjobb példák a szüleim.
Apám kb 6 éves kormban közölte a maga rideg és tárgyilagos módján (mintha máshogy tudott volna kommunikálni), hogy ő soha sem akart gyereket, mert alkalmatlannak érzi magát az apaságra. Ő kutyát akart volna gyerek helyett. ...ez akkor történt, mikor kis családunk része lett egy apró jövevény, Zsuzsika a tacskó-törpesnautze keverék, apuci szeme fénye, a világ csodája.
Az összezavadott, tajatvesztett 6 éves gyermek kérdésére, hogy akkor mégis hogyan lett ő, ez volt a válasz. "Anyád megzsarolt, hogy ha nem csinálok neki gyereket elhagy, és elviszi mindenmnek a felét. Egyszerűbb volt engedni."
Pár évvel később anyám egy részeg és bódult pillanatában bejött a szobámba, és felébeszakítva a matek leckét szembesített a ténnyel, hogy nem tud velem mit kezdeni, de nem is akar. Csak azért kellett gyerek, mert már az összes munkatársának volt. Egész nap fotókat mutogattak egymásnak, és gyerek történeteket meséltek. Muszáj volt, hogy be tudjon illeszkedni. Azt is elmondta, hogy nem volt egyszerű feladat. A 10-11 éves srác arcába tolta az anyja, hogy csak harmadjára sikerült összehozni. Hogy az első lány volt, Anita, két hetes sem volt mikor sárgaságban meghalt. Másodjára ikrek lettek volna, de az egyik még születés előtt meghalt, a másik meg pár napra születés után szívelégtelenségben. Nekik még nevük sem volt. Elsőre nekem sem, mert ahogy megtudta anyám, hogy koraszülött vagyok és méreten aluli, nem akart kézbe venni pár napig. Az indoka az volt, hogy nem tűntem túl életképesnek, nem akart kötődni hozzám.
Anyai ösztön? Apai ösztön? Nem rendelkezik vele mindenki.
... és a hiánya hol helyezkedik el a skálán, a pedofília, és családon belüli erőszak egyenesén?