Kihallgatás

Csak ventilálás. (fikció)

N. belépett, mögötte a férfi bezárta az ajtót. Biztatónak szánt vigyort villantott felé, amikor hátranézett. A nő is kissé elmosolyodott, szemöldökét megemelve. Letette a táskáját, a kabátját felakasztotta. 

-Add ide a táskád légyszíves. Ezt most szépen eltesszük.

-Ezt nem gondolod komolyan?

-A telefonodból az akksit légyszíves. 

-Ez nem lesz egyszerű. Komolyan ennyire nem bízol bennem? 

-Hülyének tűnök talán? - a férfi közben a táskáját kutatta át. N. megbántottan szedte szét a telefonját. Ahogy kész volt vele, a férfi kezével intett, hogy adja oda. Az egész cuccát elvitte egy másik szobába, majd pár másodperc múlva visszatért. 

-Nem mondtad, hogy ez lesz. 

-Hát így jártál. Meg kell értened, az én szempontomból. És egy kicsit utánad is néztem. - mondta M., arca most komoly volt, tekintete elsötétült.

-És, mit találtál? - kérdezte rekedten, egy árnyalattal magasabb hangon a nő. Bármit találhatott. Vagy inkább semmit? Csak a nézőponttól függött, hogy a férfi számára az a semmi valami legyen.

-Vetkőzz.

-Tessék?

-Vegyél le mindent. Most!

-De... azt hittem... - N. két lépést hátrált. 

-Ne kelljen még egyszer mondanom. 

A nő tudta, innen nincs menekvés. Tudta, hibázott azzal, hogy idejött. Kelletlenül kezdte levenni a ruháit. A férfi egyenként megnézte, kirázta, áttapogatta őket. 

-Hát úgy tűnik, tiszta vagy. - vigyorgott most már a nő felé.

-Köszönöm. - nézett rá villogó szemmel N. Nyújtotta a kezét a ruhákért. 

-Nana, azt már nem. Elég meleg van itt. - nevette el magát a férfi. - El ne mozdulj innen.

-Micsoda? - M. eltűnt a ruháival, valószínűleg ugyanoda tette, ahová a többi cuccát. Vajon elzárta vagy csak bedobta simán valahova? Egy helyre tehetett mindent? A bejárati ajtó kulcsa hol van? Nem látta a zárban. És ha véletlenül ki is jutna valahogy, mennyi az esélye, hogy a férfi nem kapja el? Van itt valamilyen tárgy, amivel le tudná ütni? De utána mi...

-Ezzel megvolnánk. Most pedig befelé! - mutatott a belső szoba felé a férfi. Tágas nappaliba léptek be. Az ajtónál az ágyékát egy kicsit hozzányomta a nő fenekéhez, csak a "miheztartás" végett.

N. meg akart pördülni, hogy szembe legyen vele, de M. szorosan a sarkában volt, visszapördítette és a szoba belseje felé lökdöste.

-Befelé, befelé...! Oda! Arra a székre leülhetsz. 

-Te nem vetkőzöl le? - kérdezte a nő, hátha egy kicsivel egyenlőbb viszonyulást tud kicsikarni a helyzetből. Akkor már a félelmetessége ellenére legyen az egészben élvezet számára, amiben eredetileg is reménykedett. Illetve nem is reménykedett, a reménykedés már inkább intellektuális, hanem egy ösztönös vágy irányította, aminek nem tudott parancsolni. Természetesen ezt bármikor kész volt tagadni.

-Nem. Egyelőre biztos nem. - mosolygott gonoszul M., miközben egy bort bontott kifele. Két pohárral és a borral közelebb jött, letette őket a dohányzóasztalra, ő pedig egy kényelmesebb fotelba ült. N.-t ez is feszélyezte, lábait keresztbe vetve ült a keményebb, műbőr borítású széken, és ahogy a férfi nézte, mellbimbói szégyenlősen összeugrottak. 

-Mindkét talpadat a földre. A karjaidat oldalra.

-Mi ez, valami kihallgatás?

-Mondhatjuk úgy. Széjjelebb a lábad. 

-Ahhoz túl informális.

Rése már maszatos volt. Fehér nedve látszott szétnyíló kisajkai között. 

-Te felizgultál. - vigyorgott győztesen. - Pont erre számítottam. Egy vágyvezérelt kis ribanc vagy, akit ide-oda sodor az élet.

N. lesütötte a szemét. Arcán végigfutott egy fájdalmas kis rándulás.

-Mit akarsz tőlem? - kérdezte alig hallhatóan.

-Te mit akarsz tőlem? Ez egy sokkal izgalmasabb kérdés. Azok alapján, amit találtam rólad, ezt nem fogod megúszni. Igyál! - nyújtotta oda neki a boros poharat. N. egy kortyot ivott, majd visszanyújtotta. - Az egészet idd meg. 

Papírköteget vett a kezébe, azt olvasgatta. 

-Mi az? Már megint kinyomtatva? Viaszos pecsét volt rajta, mielőtt felbontottad? Esetleg lovaskocsi hozta? - az üres poharat letette a dohányzóasztalra, majd visszahelyezkedett a "pozícióba". A férfi felnézett a papírokból, tekintetével keresztüldöfte a nőt.

-Az ember azt hinné, tanulsz a pofára eséseidből. De hát te egy hülye, szemtelen kis ribanc akartál lenni. Például mi ez itt? - és akkor olvasni kezdte.