2022. 11. 15. 19:13 | Megjelent: 521x
A blogíró egy olyan ideális világról képzelődik, amelyben a nők egyenjogúsága nem érvényesül. Mi szüksége van vajon más nők korlátozására, amikor ő bármikor megélheti a sub létnek azt a formáját, amit szeretne, és ezt egyébként annak a viszonylagos szabadságnak köszönhetően, amit ez a kor lehetővé tesz? Kisebb hatalomra vágyik, de máris korlátozna másokat? Vagyis áttételesen mégis vágyik arra, hogy kontrollt, hatalmat gyakoroljon mások felett, csak az ehhez tartozó piszkos munkát végezze el más.
Teljesen más egy kölcsönös beleegyezésen alapuló játék és az, ha nem tehetsz mást, mint amit rád kényszerítenek.
Egy betanított kutya okossága az ember jutalmazórendszerétől függ. Minél jobban teljesíti az ember parancsait, annál okosabbnak számít. Holott okossága nem más, mint szolgaság, az ember szeszélyéhez való alkalmazkodás. Amint fellázadna, már nem az az aranyos, okos házikedvenc lenne többé, amivé az ember alakította. Meglehet, ha sokáig lázadozna, elaltatnák vagy egyszerűen csak lelőnék. ("...átlőve oldalunk, de szabadok vagyunk")
Az evolúció, a történelem az uraknak és szolgáknak kedvez, akik egymásra visszahatva választódnak ki. A részvétel kötelező. Kötelező a részvétel? A szabad ember, aki legalább az élete bizonyos területén szabadabb, mint ezek bármikor (hiszen egymástól függnek), pusztulásra vagy marginális szerepre van ítélve.
A valódi tekintélytől tanulni lehet, általa fejlődni. Nincs szükség kényszerítésre, mert anélkül is kiváltja a tiszteletet.
Hozzászólások (13)
A "Családi erőszak" fogalma pedig kb 15 éve létezik, addig ilyen nem is volt, hiszen, ha az ura elverte az asszonyt, biztosan az asszony volt a hibás.
"mekkora társadalmi veszély rejlik abban, hogy a nőt elküldték a konyha melegéből - dolgozni. Nem azért írom, mert bárkire is rá szeretném kényszeríteni, hogy háztartásbeli legyen, " Nem? Akkor miért? Köszönöm szépen, én tök jól érzem magam, a konyha melege nélkül, viszont olyat csinálok amit szeretek, amihez megvan a képességem. Nameg a konyha idili melegéből elég nehéz volna a pixin ismerkedni.
Ez a "ti beleláttok" meg összemosása többféle reakciónak. Pl. az enyémre nem is reagáltál. Gondolom nem tudsz érvelni ellene. (engem érdekelt volna)
Szerintem arról szól a szabadság, hogy hagyjuk egymást olyannak lenni, amilyenek vagyunk. Ez végső soron neked is jobb, hiszen szabadon az lehetsz, aki akarsz lenni. Ha valóban jól érzed magad a háztartásbeliségben, vagy szerinted neked kell versengeni egy férfi kegyeiért, akkor elismerem, hogy neked ez jó, de miért kéne ezt kiterjeszteni másokra?
Szerintem senki nem kényszerít domináns férfiakat arra, hogy olyan nőkkel legyenek, akikkel nem akarnak lenni. Ez olyan abszurd. Vagy bír akkora vonzerővel, hogy a lepkék körbelengik, vagy nem. Esetleg rossz helyen keresi őket. Ha az önmaga jogán nem elég vonzó, ha már mondani kell a lepkéknek, hogy "nézzétek, ott a fény, oda kell szállni, higgyétek már el!", akkor megette a fene. Az olyan kínosan nevetséges. Az pont nem a természetes egyensúly, én úgy gondolom.
A blogomban az volt a kérdés, hogy visszatérhetünk-e valaha az egyensúlyhoz.
Erre az egy kérdésre senki nem válaszolt, de konyha wifi, meg családi erőszak az van.
Nem erről szólt a blogom, amit ti beleláttok.
Nekem meg ez a mondat veszélyes, mert tagadja, hogy egy nőnek is vannak a férfiakéhoz hasonló intellektuális szükségletei, olyanok, amelyeket egy munkahely adhat meg. Nem elégszel meg azzal, hogy te háztartásbeli légy, legyen mindenki olyan, mint te. Miért? (valóban éled ezt, vagy csak beszélsz róla?)
Pl. tagadja ez a gondolkodás, hogy a férfi, az apa is foglalkozhatna felerészben az otthoni dolgokkal, beleértve a gyerekeket, akiknek nem attól lesz apamintájuk, hogy a 12 órán keresztül güriző apjukat legfeljebb 5 percet látják naponta. A nőknek sem tesz jót feltétlenül, ha évekig alig érik őket ingerek, csak a gyerek témára vannak beszűkülve, nem érik őket sikerélmények (kivéve azokat az ősanyákat, akiknek ez elég).
Ha én választhatok, egyértelműen azt választom, hogy munkahelyen dolgozhassak, és számomra az veszélyes, aki szerint otthon kéne lennem, kiszolgáltatott anyagi helyzetben, mindig valaki mástól függni. Szinte mindegy is, hogy az egy férfi vagy egy szülő, akárki. Ez egy infantilizált helyzet. A gyerekek azok, akik mindig másokra szorulnak.
Köszönöm!
Mintha a mai világban nem lenne családon belüli erőszak.
Ugyanúgy van, sőt az említettnél durvább esetek is megtörténnek.
Mármint úgy értem, nem egy játék/szeánsz kontrollált keretei között, mindkettőjük örömére. Hanem csak úgy kékre-zöldre, mert megtehette.
Szerencsére az ekkora barmoktól ma már el lehet válni és nálunk nyugatabbra még börtönbe is csücsülnek.
Most te tényleg és teljesen komolyan visszasírod azt a világot amikor egy neked nem tetsző férfi részegen megerőszakolhatott, csak mert az apád oda adott neki és úgy hívták "férj"?
Ezzel egyetértek, csak valahogy azt érzem, egyik oldalról valami olyan régi, poros, dohszagú dolgot akarnak visszahozni, ami már abban a formában nem működik, ahogy régen, megváltoztak a társadalmi viszonyok, másik oldalról meg egy teljes szétzilálódást látok, és egyikre sem tudom jó szívvel rámondani, hogy jó példa lenne.