Rongybabák

Köszönöm ennek az oldalnak többek között azt, hogy tudatosítja bennem, mik-kik azok, amik/akik a büdös életben nem fognak megváltozni. Nincs "csak rosszul gondoltam", "biztos máshogy kellett volna viselkednem" és társai.
Ha valaki, akire vágytam valaha, csak azt akarja megélni, ami neki jó, nekem viszont nem, ez a tudat percről percre érezhető kijózanodást hoz. Mit akarhatnék? Én sokkal több vagyok ennél, bárki sokkal többet érdemel ennél.
A tanmesék behódoló rongybabáinak nem látszik az arcuk, nem látom magamat bennük. Talán nincs is nekik? Nem látom, hova fejlődhetnének az öncélú idomításon túl. Egy kicsontozott zsákmányállatnak nincs többé élete, emberhez méltó élete.