2020. 11. 12. 12:27 | Megjelent: 922x
Vannak emberek, akik nem bírják felfogni, hogy évekig, akár évtizedekig egyszerű robotnak tekintett (dehumanizált) embertársaik miért nem reagálnak az ő "végtelenül kifinomult" manipulációikra. Nyomogatják rajtuk a gombokat, de semmi változás nem történik. Aljasabbnál aljasabb húzásokkal próbálják meg elgáncsolni őket, maguk sem tudják, mit akarván tőlük. Talán a puszta tudatot, hogy képesek manipulálni, hatni másokra, így próbálják csökkenteni a tehetetlenséget az életükben?
Úgy tekintenek a másik emberre, mint egy végtagra, és dühösek lesznek, ha nem úgy mozog, ahogy parancsolják nekik.
Vajon miért gondolnak egyáltalán arra, hogy rá kell erőszakolniuk az akaratukat másokra? Sokszor a kedvesség, könnyedség álarca mögé bújva, nyílt kommunikációt kerülve, hiszen úgy nagyon hamar lelepleződne a hamisságuk.
Hozzászólások (11)
Én is ilyen voltam egyébként, mostanába kezdek úgy elfogadóbb és nyitottak lenni..egyébként az egyszerű robotokból nagyon sokat lehet meríteni, emberség meg érzelmi téren. Sokukban több az emberség mint az őket lenézőkbe. Én is egyszerű robot vagyok, és olyan az értékrendem is.
ez fontos ok lehet. aki állandóan meg akar felelni valamilyen elvárásnak, és ez felőrli az erőforrásait, azt nagyon bosszantja, ha találkozik valakivel, akire nincsenek ekkora, vagy semekkora hatással az elvárások. nem érti és ezért bosszantja, nem hagyja nyugodni, próbálja aláásni ezt az elvárásokkal szemben immunis hozzáállást.
A játszmázás a könnyebbik út, kompromisszumot kötni sokkal direktebb és intenzívebb konfliktushelyzetek felvállalásaval lehet csak, ami magában hordozza a manipulátor számára a lehetőséget, hogy alul marad. De ez csupán megfigyelésekből és emlékekből fakadó vélemény, megoldást pedig ötletelni sem tudok.