Egy lépés

Tisztában vagyok vele, hogy egyedül kell végigcsinálnom ezt az egészet. Már megszoktam a gyáva provokátorokat. Azt hiszem. Az első, kritikusabb szakaszon már túl vagyok. Most élni kell, ami nem kevésbé nehéz. Mintha csak vonszolnám magam.
Találni valami fogódzót, ami miatt érdemes. Nem elfelejtve, elfojtva, de nem is leragadva a múltban. Mert megbénít a tudat, hogy ez lehetséges volt. Nemcsak a konkrét tett, hanem a körülmények, az előzmények, és az utána történt dolgok. Mégis meg lehet tenni, önmagammal együttérezve, bénultan is egy lépést. Aztán még egyet. És így tovább.