Blog - kigyoszisz

Telefon
*Csing* A nő üzenetet kapott. Felsandított. A férfi folytatta a munkát, bár alig észrevehetően megfeszült. Anna a telefon után nyúlt. A férfi felnézett. A nő keze megállt, mielőtt a telefonhoz érhetett volna, csuklóját az asztalon támasztva, ujjait a készülék felett lebegtetve. Rásandított a kijelzőre, aztán ismét a férfira. Múltkor 10 körmöst kapott a telefonhasználatért. Ötöt-ötöt mindkét kezére. Fájdalmas és csiklandós érzés volt, korábban senkitől nem kapott ilyesmit. Izgalmassága...

Csalfa, vak
Morbid humor, fanyar, intelligens, outsider. Az emberben felcsillan a remény. Valami. Valami ilyen kéne... aztán világnézetileg necces. Úgysem működne. Elsodródás. Csak egy megjegyzés, aztán halad tovább minden, mi szürkeség, a társas magány. (ja, már az sem. mert az néha rosszabb a totális magánynál)

Szikrázó kék
-Egy mocskos kis kurva vagy, tudjuk. De nem kéne ide behozni ezt a te kis hobbidat, nem gondolod? - mondta a férfi, kissé előrehajolva, két tenyere, alkarja az asztalon. Kék szeme szikrázott. - Csak azért nem rúgtalak még ki, mert sajnállak. Sajnállak, hogy ilyen mélyre kerültél.  A nő szerette a fekete haj-világos szem kombinációt általában. Egy genetikás könyvben azt olvasta egyszer, hogy azért maradhatott fenn Európa délebbi-nyugatabbi részében az evolúciós hátrányai ellenére a...

Jófiú
Anna a padlón térdelt, egyik tenyere két lába között a földön. Olyan volt, mint egy macska. Alulról fölfele nézett a férfira, aki a kanapén ült. Nyakán nyakörv, rácsatolva a póráz, aminek a végét a férfi tartotta. "Jófiú", így hívta magában. Habár a megismerkedésük és az azóta történtek alapján árnyalhatta volna ezt a képet. Okos, helyes és jófiú, bár kurvára el van tévedve, gondolta a nő. Egyszerűen nem tudott rá haragudni. Jófiú volt, mégis ő térdelt előtte ebben a pillanatban,...

Feladod?
Férfiak? Keselyűk. A nő, ahogy az alkonyatban, rongyos ruhában a sikátorban menekült, már tudta, nincs hova. Tépett kandúrral itt találkozott először. "Kifogástalan" életút, karrier, feleség, gyerekek. A nő, ahogy hátrált, miközben a ragadozó önelégült mosollyal közelített felé. -Feladod? - kérdezte, miközben lassan végignyalta a szája szélét. Undorító volt és szexi. Anna tulajdonképpen dühös volt rá. Ha nincs ez a taszító gesztus, továbbra is csak egy nem túl izgalmas hivatalnokot...

Rideg, szabályszerű és megalázó
Teljes testével újra és újra a hideg csempéhez nyomódott, ahogy a férfi farka ütemesen, gyorsan és szinte akadálytalanul ki-be siklott a fenekében. A férfi nyakkendője egy kissé meglazítva, egyébként nem vetkőzött neki, de a nőtől elvárta, hogy teljesen meztelen legyen. Szeretett szex közben végigsimítani a testén, mellbimbóit csavargatni, rámarkolni idomaira. Így egyeztek meg, hetente kétszer egy gyors menet valahol a városban, "félig" nyilvános térben, ami sokszor egy férfi wc-t...

Tépett kandúr
-Véged van. - olvasta le a nő a férfi szájáról, aki az út túloldalán állt, miközben a kezét többször oda-vissza elhúzta a nyaka előtt. Nem gondolta, hogy legutóbbi szavai ilyen mély nyomot hagytak éppen benne, amelyek ráadásul nem is neki szóltak. Tudta, ki ő, de még soha nem került a látóterébe. Már a fénykorán egy kicsit túl lévő, élveteg arc, egy kissé tépett kandúr, aki valami olyasmibe üthette az orrát, amibe nem kellett volna, vagy alkohol, egyéb szerek lenyomata látszott rajta?...

Éjjeli látogató
Nem sokkal éjfél után történt. A nő - N. - valahol az alvás-ébrenlét határvidékén járt, tulajdonképpen úgy érezte, sikerül elaludnia. Ekkor robbant be a tudatába a férfi. "Szóval most jutott el odáig." - gondolta félálomban. Nem volt benne biztos, hogy ilyenkor tényleg a valóságot érzékeli-e, vagy ez valamiféle lenyomat, ami életre kel, amit ő teremtett meg magában. Még csak nem is valamilyen ezoterikus "entitás", csak neurológiai jelenség. Skizofrénia? Nem, ez még nem az. Nem először...

Kisebb gyönyörféle
-Már megint inspirációt kerestem, de semmit sem találok már egy jó ideje. Segítened kell. Csak te segíthetsz most. -Nem hiszem azt. - nevetett a férfi. Silver fox? Igen, illik rá ez a kifejezés. -De igen. Nincs senki... nincsenek férfiak. Te legalább férfi vagy. - a nő lehajtotta a fejét. Elbaszta. Könyörgött. Nem jó alkupozíció. Két kezével az asztal szélén támaszkodott, amin ült. És ahogy lehajtotta a fejét és lehunyta a szemét, izmai megfeszültek, átjárta valami kisebb gyönyörféle, ami...

A fehér szoba
Egy férfi ült a fotelban, sötétkék öltönyben és ingben. Bal keze az asztalon nyugvó whiskys poháron, benne barnás ragyogó prémium alkoholféle. Nyugodtan ült, nem sietett sehova. Már nem sok dolog tudta meglepni az életben, hatalma bebetonozottnak tűnt. A nő vele szemben, a modern stílusú kanapén ült, illetve inkább kissé elfeküdt, egy sokat láttató, rövid, királykék ruhában, amely így felcsúszott. De pont ez volt a cél... a kezében ő is egy poharat forgatott. -Engem nem fogsz megölni, mint...

Levegővétel
Később egy széken ült, már felöltözve. Egy másik férfi állt előtte, magyarázatot követelt. Olyan kérdésekre, amelyekre a nő maga sem tudta a választ, csak szimplán szégyenteljes zavart érzett. -Sajnálom. Vágytam... többekre, de főleg kettőre, közülük. Jó alapanyagok voltak a történeteimhez, néha még egy történeten belül is keveredtek a különböző karakterek. A felszínen mindig ellenük beszéltem, ellenük gondolkodtam, ellenük éreztem, és tudtam, mi a helyes. Aztán leszállt az "éj" időnként,...

A póráz vége
Felszabadulhatott volna. Megvolt rá a lehetőség. Ridegen, keményen bántak vele, nem hagyva számára mozgásteret. Az évek alatt mindez természetessé vált, a megalázás, ahogy ezt titkon élvezni kezdte, legfőbb titkos öröme az lehetett, ha ura szolgálatára lehet egy kiadós büntetés, megfegyelmezés alkalmával, illetve azt követően. Most a férfi alatt megrendült a föld és a póráz kicsúszott a kezéből. A nő csak állt, tanácstalanul. Teljesen meztelen volt, csak a fején volt egy cicafüles pánt,...

Lejöttem rólad
Elsodródtam tőled. Ha álltak közöttünk emberek, most még többen, főleg a fiatalok, az okosak, energikusak, az egészségesek, nyomukba sem érek. Most már ott van a remény, van kikkel jövőt építeni. Mindig elhatározom, hogy iszom egy fekete sört, mert azt szeretem, de aztán meglátom a tömeget és azt érzem, hogy, bár örülök az örömüknek, ami az én örömöm is, de nem látom a kapcsolódási pontot. Én elveszek ebben a tömegben, nem vagyok elég gyors, nem vagyok elég tapasztalt, nem tudtam soha...

Pragmatikus vágyfantázia
Az idős férfi félárbócos szemhéja alól nézte az új, fiatal lázadót. Színre lépését tulajdonképpen kellemes csalódásként értékelte, hiszen egy sokkal vonzóbb, ereje teljében lévő, és ami fontos, általa még nem elhasznált, nem megrontott lehetőségként tekintett rá. Nem bírt magával, muszáj volt megérintenie. Addig ügyeskedett, amíg jobb keze ujjbegyeivel felülről lefelé sikerült végigsimítania a fiatal férfi nyakkendőjén. Mikor volt ilyen fiatal? Beleborzongott. -Úgy hallottam, ön...