A férfi, akire egész életedben vágytál… és akitől félsz

Egész életünkben keresünk valamit. Valakit. Egy férfit, aki megtestesíti mindazt, amiről gyerekkorunk óta álmodunk. Aki mellett biztonságban érezzük magunkat, aki gyengéd, figyelmes, humoros, intelligens – és akinek a tekintetében látjuk azt a különleges csillogást, amit soha senki mástól nem kaptunk meg. Képzeletben már százszor megrajzoltuk. Filmekből, könyvekből, apró pillanatokból gyúrtuk össze a képet: a tökéletes férfit.

Aztán egyszer csak… megérkezik. Ott áll előttünk. És minden úgy van, ahogy elképzeltük. Sőt, talán még jobb. Van az a pillanat, amikor belép a kávézóba, és minden klappol. Nem késik, nem hoz zavarba, kedvesen mosolyog, és amikor rád néz, úgy érzed, teljes figyelmével jelen van. Az első randi – amitől titokban féltél, hogy csalódás lesz – hirtelen olyan, mint egy romantikus film jelenete. Könnyed beszélgetés, közös nevetések, a pillanat, amikor véletlenül összeér a bőrötök, és mindketten elmosolyodtok. Tökéletes. Kedves, figyel rád, nem játszik játszmákat, nem ítél el. És persze őszinte. Őszintébb, mint előtte bárki volt velünk, és bár már régen átléptük az első randis témaköröket, még mindig van miről beszélgetni.

Van előtted egy férfi, akinek már van egy szépen felépített élete, munkája, barátai, hobbijai. Világlátott, intelligens, választékosan fogalmaz, ír, beszél – ez már kiderült a korábbi levelezésekből, de valahogy mindig meg tud lepni. És ami talán mégis a legmeglepőbb: minden pont úgy van vele, ahogy elképzelted. Megszervezi életed álomrandiját. Ő tökéletes kombinációja a karizmának, intelligenciának és kifinomultságnak. Nemcsak sikeres a szakmájában, de belső értékei is rendkívül vonzóak. Magas EQ és IQ szinttel rendelkezik, tiszteletteljes, inspiráló, pozitív és kiegyensúlyozott személyiség, aki romantikus hajlamú, humoros és képes mély beszélgetésekre. Egészségesen él, sportol, ápolt és igényesen öltözködik. Saját gondolatai vannak a politikáról, vallásról és a világ dolgairól, pártatlan és objektív maradva. Kalandvágyó, világot beutazni vágyik, és megosztja élményeit, érzéseit, nem titkol el kényes részleteket – semmiről. A reál dolgok mellett a humán területek és a művészetek iránt is érdeklődik, ami egy bölcsész lánynak hatalmas pozitívum. Mindezeket eleganciával, gentleman stílusban teszi: igazi társ is válhat belőle, aki értékeli az élet örömeit, a humor és a romantika keverékét, miközben felelősségteljesen és szenvedéllyel él minden területen. Tényleg olyan, mint amilyennek megálmodtunk, a fejedben létező 183 pontból 180-at már ki is pipálhatsz.

És mi történik? Mi nem boldog ugrálással fogadjuk, nem szaladunk a karjaiba könnyekkel a szemünkben, hanem valami furcsa, belső feszültség kezd el nőni bennünk. Ahelyett, hogy boldog mosollyal feküdnénk ágyba, inkább álomba sírjuk magunkat. Mert hiába a virág, a kávé, a nevetések, a hihetetlen pillanatok, amelyek olyan fantasztikusak nap közben, hirtelen feltörnek a kételyek és a kérdőjelek. És ekkor kezdődik a baj. Valahol mélyen bennünk ott van a gondolat: „Ez nem lehet igaz. Senki sem ennyire tökéletes.”

Megszoktuk, hogy az első randikon mindig van valami, ami kilóg: egy kellemetlen mondat, egy furcsa szokás, egy apró jel, ami azt súgja: vigyázz!

De most? Nincs semmi. Nincs rossz modor, nincs arrogancia, nincs semmi, ami indokot adna arra, hogy falat húzzunk magunk köré. És épp ez az, ami félelmetessé teszi. Tudat alatt keressük a red flag-eket, de egyszerűen nem találunk semmit. Nincs semmilyen függőség, addikció, rossz szokás, sorozatgyilkos hajlam, érzelmi elérhetetlenség, lekicsinylés, ítélkezés, gyúny, dühkitörések, agresszió, múltbeli sötét foltok, felelőtlenség, eltitkolt feleség, gyerek, szerető... és még lehetne folytatni a sort. Egyszerűen nincs.

És hirtelen rádöbbenünk, hogy mindaz, amit kerestünk, nem arról szól, hogy megtaláljuk… hanem arról, hogy elhiggyük, megérdemeljük. Mert a legtöbbünk nem hisz a hibátlan történetekben. Túl sok csalódást éltünk meg. Mert addig megszoktuk a játszmákat, a félmegoldásokat. Túl sok „remek” kezdetet, ami rossz véget ért. Megszoktuk, hogy valami mindig hiányzik. Ezért aztán beállítjuk magunkat egy állandó védekező üzemmódba: „ha észreveszem időben a jeleket, megóvom magam a fájdalomtól”. Ezért pásztázzuk minden szavát, mozdulatát. Azt keressük, ami árulkodhat arról, hogy ő is csak egy újabb csalódás lesz. De amikor semmit sem találunk, az agyunk pánikolni kezd: „Ez túl jó, hogy igaz legyen. Biztos van valami, amit nem látok.”

És most itt van valaki, aki nem hiányos. Aki talán valóban kedvel minket, olyannak, amilyenek vagyunk. És mi nem tudjuk szeretni magunkat eléggé ahhoz, hogy ezt elfogadjuk. Elkezdünk kételkedni és ekkor beindul az önszabotázs. Távolságot tartunk. Kifogásokat keresünk. Mert kényelmesebb elhinni, hogy ő túl tökéletes számunkra, mint kockáztatni azt, hogy esetleg tényleg boldogok lehetnénk. Mert miért is érdemelném meg a boldogságot. Hisz én nem vagyok tökéletes, nem vagyok „jó”, hát miért lennék elég? Neki...? Miért pont én, miért pont most?

Az igazság az, hogy nem ő az, aki miatt félünk, hanem mi magunk. Ez most kivételesen nem másról szól, nem egy férfiről, nem "róla", hanem magamról - meg arról a rengeteg nőről (és férfiről), aki átment már hasonló helyzeten, érzéseken, gondolatokon. Arról, hogy amikor minden rendben van, és nincsenek piros zászlók, ráébredünk, hogy ezúttal nincs mentségünk. Ha megkedveljük, ha hagyjuk magunkat sodródni, azzal sebezhetővé válunk. És ettől rettegünk a legjobban. Mert a „hibátlan” férfi nem azt jelenti, hogy ő valóban tökéletes. Hanem azt, hogy el kell hinnünk: létezhet valaki, aki valóban tisztán és őszintén szerethetne minket. És ez ijesztő, ha nem szoktuk meg.

Ezért már nem az a kérdés, hogy megtalálod-e a tökéletes férfit. Hanem az, hogy amikor eléd áll valaki, aki tényleg tiszta szívből szeretne, lesz-e bátorságod elfogadni azt a szeretetet? Mert lehet, hogy az igazi boldogság nem a másik tökéletességében rejlik, hanem abban, hogy elfogadjuk: mi is éppen elég jók vagyunk. Mert előfordulhat, hogy aki tegnap reggel besétált abba a kávézóba, az pontosan az a férfi, akire egész életedben vágytál… és akitől félsz.

Csak mert ez szólt a kávézóban:

https://youtu.be/BHgYtKkSEDA?si=GWUZxsUtG_DUa_EL