Karmazsínvörös tükörkép

Egy szép nagy, látványos, felül kerekített madrid állótükör - a teljes megfigyeléséhez.

Egy vörös rúzs - a hangsúlyozáshoz.

Te combfixben, fekete fehérneműben, magassarkúban, egy elegáns slut chokerrel a nyakadon térdelsz tükörképed előtt, all dolled up és a szádban egy szilikon gaggel - vársz.

Hagylak elidőzni, és hagyom - hogy játszon veled a várakozás kínzó szépsége - hogy minél jobban magadba nézhess és elkezdhessenek hatni rád a fizikai és biológiai mechanizmusok. 

Vársz arra, hogy magam elé hívjalak, hogy prezentálhasd torkod szenvedélyes elhivatottságát, megszállottságát és mélységét.

A helyedre! - hangzik el és négykézláb indulsz el a hangom felé. Egészen a lábaim elé mászol és csak akkor emeled fel a tekinteted, amikor arra parancsot kapsz. Felegyenesedsz, de nem érhetsz hozzám.

Körbesétállak, mint egy, már mozdulatlan prédát, aki elfogadta sorsát - szétkapcsolom a gag pántját. Parancsra; kiköpöd magad elé, és megkönnyebbült sóhajaid közt, felgyülemlett nyálfoszlányok hullanak le a padlóra a csinosan felöltöztetett, apró térdeid elé.

Akkora csend van, hogy tisztán kihallod - ahogy összegyűjtöm számban, a vonzalmadtól keletkezett mirigyeket és lecsorgatom eléd, pont oda, ahova te piszkítottál.

Takarítsd fel! - kapod a választ a tehetetlen esetlenségedre hátulról.

Hezitálás nélkül kezded el felnyalni, amíg mögéd lépve gyönyörködöm kecses pozitúrádban és feslett hajlandóságodban.

Engedelmesen követed a határozott hangvételű rendelkezéseim, de még mielőtt hozzád érnék és megragadnám a hosszú, felgumizott hajad, hogy a még teljesen tökéletesen álló és érintetlen bájad a véreres férfiasságomra húzzam, ismertetem a mai egyszerű játék szabályait;

Szépen, ügyesen a hátad mögött, összekulcsolva tartod a kezeid, amíg Én mást nem mondok - tartod a szemkontaktust, és minden egyes alkalommal, amikor észleled; hogy szájnedv huppan a padlóra, azonnal felszürcsölöd, mintha csak egy mohó négylábú lennél, csillogó kiskutya szemeiddel az étkező asztal alatt, arra várván - hogy mikor hullik vajon le egy-egy remélt, váratlan, kósza falat.

Eztán újra és újra kitartóan kitátod a szád, egy újabb csípőből és szeretetből érkező lökésemre, egy újabb adag nyálas ölelésre, mintha a büszkeséged és méltóságod múlna rajta.

Amikor pedig már kellően elkentük karmazsinvörös festéked, kontrollálhatatlan mélytorkozásod ritmusával és ajkaid folyamatos lágyékomhoz és heréimhez való ütköztetésével.

Ekkor anélkül, hogy egy árva, felesleges szót is kellene mondanom - kifogom húzni magam kedves kis mélységedből.

Te pedig tudni fogod, hogy eljött az ideje annak - hogy megint azonosulj egyik kedvenc háziállatoddal és vissza mássz a tükör elé, ahol a matt ceruzád kértem, hogy hagyd.

Feltérdelsz és makulátlanná igazítod vissza nekem azokat a csodásan széles és telt ajkakat.

Aztán ismételten magaddal foglak hagyni - hagyok egy-két percet, hogy türelmesen, a méretes üveglapban; nárcisztikus visszaverődéseid, feslett vágyaid csodálhasd, és ebben a védtelen, teljesen megnyílt és a könnyeidtől szétfolyt sötét szemhéjtussal, kissé már megtépázott állapotban egy kicsit összeszedhesd légzésed, és torkod farkam iránti sóvárgása megint beindíthassa a nyálmirigy termelésed.

Most pedig billentsd hátra a buksid, nyisd nagyra az állkapcsaid és dugd ki a nyelved!