Talpnyalásom

Tegnap este, hosszas szervezést követően sikerült találkoznom a fiatal hölggyel.

Vékony, szép teremtés, magasabb nálam, neki - nem úgy mint nekem - joga van az élethez, korántsem olyan senkiházi, szar alak , mint én, hanem egy igazi ember, egy valaki, és hölgy.

Nem is értettem, hogyan jöhetett össze a találkozás, mondjuk sok kérés, könyörgés előzte meg.

A helyet biztosítottam az eseményhez, illetve annyit kell megjegyeznem a történtekhez, hogy csak és kizárólag lábimádatról és talpnyalásról szólt a találkozás semmi többről, és nem is szólhatott volna többről, hiszen egy ilyen semmit nem érő groteszk, ronda alakkal, egy ilyen pszichés emberi ronccsal,mint én ez egyébként se történhetett volna más.

A hölgy leült az ágy szélére, egy hosszú, bő szoknya volt rajra, egy blúz, amely alól kilátható volt a melltartója.

A lábán szandál, barna színű, az a fajta, ami szinte semmit sem takar a lábfejből, éppen arra jó, hogy a gyönyörű talpát védje, és járás közben ne essen le a lábáról.

Úgy, ahogy volt maga volt a tökéletesség, megtestesítője annak, amit életnek hívunk.

Korábban megkértem rá, hogy viselje el a gusztustalan meztelen testem látványát, szerencsére ezt is megengedte, így ruha nélkül borulhattam térde előtte, és nem győztem lesütni a szemeim szégyenemben, de egyben izgatottan lestem minden részletét, ahogy a lába a cipőben volt, azt a laza tartást, ahogy keresztben feküdtek egymáson a lábszárai, és ahogy az a kis fény is megcsillan, a gyönyörű bőrén.

Megtisztelt azzal, hogy engedte levenni a szandálját, így négykézláb odacsúsztam az úrnő lábához, és nagyon finoman nagyon vigyázva, kicsatoltam, elsőként a jobb lábán a szandált, finoman levettem a lábáról, közben éreztem a nyár illatát a lábán, mivel egészen közel merészkedtem már hozzá. Finoman a kezemmel megsimogattam a talpát, miközben levettem, és megszagoltam a szandál belső felét is, s felizgultam a bőr, és az úrnő talpa alkotta vegyes illattól, ami finomabba, mint bármilyen parfüm.

Félretettem a szandált, és teljes izgalomban kértem egy utolsó engedélyt: Úrnőm, kérlek engedd meg, h imádjam a gyönyörű lábaid.

Csináld te rühes, mocskos kutya, te impotens geci!

Köszönöm úrnőm!

Elöntött az izgalom, és elsőként a lábfeje boltozatára, oda, ahol a véna kisboltosul érintettem a szám, és ahogy az ajkaim rátapadtak, a nyelvemmel is finoman hozzáértem, a bőréhez.

Isteni érzés volt, amit tovább fokozott, hogy csókjaimmal elboríthattam a lábfejét, és vigyázva arra, hogy a legkisebb részt se hagyjam ki.

Lassan továbbhaladtam a talp felé, a láb boltozata alá, ahol az ívben, - már bátrabban - hosszan nyalogattam a puha átmenetet a talp, és a boltozat között.

Ezt követően újra a keresztülhaladtam a lábfején, és a talp külső élét vettem célba, nagyon finoman végignyaltam a teljes talpélt, középről indulva elhaladtam egészen a belső bokáig, majd már majdnem a talpon kalandozva, visszajöttem egészen a kis lábujjig.

A lábujjak következtek, ezért egy picit tartva az úrnő reakciójától, de bekaptam a kis lábujjat, finoman, a nyelvemmel elválasztva a mellette lévőtől. és szopni kezdtem, éreztem, ahogy a szájpadlásomon, a körme keményét, és tiszta szívből élveztem.

Sorra vettem a többi lábujjait is, egyenként kiélvezve, az ízüket, és zamatukat. Mikor a középső lábujjaknál tartottam észrevettem, hogy az úrnő kissé betolja a száma az ujjait, és finoman, de folyamatosa pumpálja a szám, olyan, mintha megdugná.

A nagy lábujja volt az utolsó nagy vágyakozással kaptam be, és nem is csalódtam az érzésben, nagyon vigyázva szoptam, és körbesimogattam a nyelvemmel.

Külön figyelmet szántam annak a résznek, ahol a lábujjak és a talp találkoznak, és kereszt irányban végignyaltam többször is.

És eljött a vágyaim fő alanya, a talp, remegve az izgalomtól kezdtem el nyalogatni, kiélveztem az illatát, az ízét, azt, ahogy a nyelvem érzi azokat kis redőket, járatokat a puha talpacskán.

Meg se tudom mondani hányszor szánkázott már a nyelvem, fel, s alá a gyönyörű talpon, miközben a kezeimmel tartottam az úrnő lábát, a jobb kezemben a bokája feküdt, a bal kezemmel pedig a lábfejet tartottam a nagyujj talp párnájánál fogva. Az úrnő segített a nyomoromon, és hátrafeszítette isteni lábfejét.

Lassan már kifulladva, de annál izgatottabban, az utolsó állomást a bokát és a sarkat vettem célba, rácuppanva a bel boka csontjára, majd onnan a sarok felé haladva, körbenyaltam teljesen, és a kedvencem az achilles ín marad utoljára, amely mint egy pici tó befogadta a nyelvem, a külső oldalon, s belül, pedig a csontra vezette rá.

Úrnő eddig, s nem tovább engedte az utazásom, amely tökéletes gyönyört hozott.

Remélem, lesz méh ilyen alkalom ,ahol folytathatom.