Blog - KC001

Apró léptek....
Fogalmam sincs, hogy milyen napszakban történt vagy, hogy mennyi lehetett az idő -teljesen elvesztettem az időérzékemet kikötözve és megfosztva a látásomtól. Már jó ideje egyedül voltam -csak a gondolataim és én. A szívem úgy dobogott, hogy majd kiugrott a helyéről -nem a félelem miatt, hanem az izgatottságtól, a vágytól. Egyszer csak halk, de határozott léptekre lettem figyelmes... Egyre hangosabbak lettek a léptek, már nagyon közel lehetett hozzám... Hirtelen csend lett -a szívem még...

El sem hiszem...
El sem tidom hinni, ami egy pár napja történt velem! Körülbelül egy hónapja megismerkedtem egy aranyos lánnyal. Randiztunk néhány alkalommal, nagyon jól elvoltunk. Meséltünk magunkról egymasnak, de en egy dolgot még em mondtam el neki -a pixie tagságomról és a BDSM-ről. Nem tudtam, hogy mondjam el neki, de tudtam, hogy színt kell valljak euen oldalamról is. Az egyik nap kaptam tőle egy üzenetet, hogy sueretne látni a lakasán -még nem voltam a lakásán előtte. Izgatottan mondtam neki igent és...

Akkor még nem értettem....
Még 2017-ben összefutottam egy beosztottammal egy szórakozóhelyen és egy-két sör után beszélgetésbe kezdtünk -azt hiszem kellett az a kis alkohol mennyiség, hogy felszabadultabban beszélgessünk. Néhány óra elteltével mindketten megállapítottuk, hogy mennyire pozitív csalódás volt a másik. Egy idő után felhozódtak a magánéleti dolgok -én akkoriban egy komoly szakításon voltam vagyis inkább kezdtem túl lenni- és akkor mondott nekem egy érdekes intelmet, amit nem értettem akkor. Megkért, hogy...

#MissAnnabelle ihlette
Csipkekesztyű Nem térden született benne a hódolat, hanem figyelemben. Abban a csendben, ahol a gondolat előbb hajolt meg, mint a test. A nő nem emelte a hangját — a tekintete tanított rendet. Egyetlen mozdulatában könyvtárnyi fegyelem lakott, és játszótér nyílt két lélek között: ott tanulta meg az ember önmagát úgy, hogy közben neki adta magát. Nem uralkodott — irányt adott. Mint finom kéz az íráson, amely nem törli a betűt, csak nemesebbre formálja. A férfi nem láncot...

A reményhez
"Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!" Gondolkodtam azon, hogy mi az, ami leírja a jelenlegi érzéseimet és a bennem zajló "káoszt". Eszembe jutott Csokonai verse. Azt hiszem, hogy e néhány sor most pontosan leírja azt, amit érzek. Igazából nem kétségbeesés, csak egy megmagyarázhatatlan valami. De átgondolva a helyzetem arra jutottam, hogy ez most a tanulás időszaka nálam. Olvasok, tanulmányozok és megfigyelek. Tanulom magam újra....