A pálca

A jobb kezemben szoktam tartani a botot. Nem is bot, pálca. Lovaglópálca. Számos eszközt használok, még többet kipróbáltam, de ez a kedvencem. Pontos, kiszámítható, hatásos, és simogatni és fájdalmat okozni is tudok vele. De ami a legfontosabb: imádom a hangját, ahogy suhan a levegőben. Persze, ha már hallható… Akkor nemcsak én tudom már, hogy fájni fog.

Szeretem érezni a marokrész határozott keménységét. És mindig ütök vele magamra is párat. Nem a fájdalom miatt, bár van bennem némi mazochizmus, hanem azért, hogy tudjam, mit fogok adni. Hangulatba hoz. Most is ráverek a lábszáramra kettőt, mielőtt felemel a magasba.

Egy ilyen pálca akkor jó, ha lendületet kap. Igaz, lehet vele kicsiket is ütni, és akkor elég neki 5-10 centi lendület, de amikor hosszan halad a levegőben, az adja az igazi élvezetet. Ezért szeretem, ha van hely és idő a használatára. Semmi kapkodás, semmi hirtelen mozdulat - kiszámíthatóan kell használni.

Persze tanulni kellett ezt is. A kezdeti bénázások, melléütések, ügyetlenkedések aztán elég gyorsan elmúltak, és ma már biztos kézzel tudom irányítani a pálcát. Ez fontos is, hiszen nem mindegy, hova ütök nagyot és hova kisebbeket. Mikor izgató amit csinálok és mikor büntetés. Mikor fokozom a vágyat és mikor veszem el. Ha melléütök, az pont ezt a kiszámíthatóságot veszi el, márpedig ez az, ami nekem fontos: a kezembe legyen az irányítás.

Amikor használom, akkor maga az ütés érdekel. Kinézem a helyet, ahova lecsapok, végiggondolom, milyen erővel akarok csapni, majd lendítek, és várom a hatást. A kis ütések csak pirosítanak. Ezek hamar elmúlnak, de nem hatástalanok. Egyrészt hangulatot teremtenek, másrészt vérbőséget okoznak. Hogy ez miért jó? Ha nemcsak ütök, hanem szex is követi, akkor azt én is érzem: sokkal melegebb, amikor odanyomom az ágyékom.

De a pálcával lehet nyomot is hagyni. A pálca vége egy bőrdarab, de amikor nagyot csattan, akkor maga a bot is nyomot hagy. Kis hurkákat, amik még másnap is látszanak. Az ilyen ütés már nem csíp, az ilyen ütés fáj. Míg a kisebb hangulatba hozó ütések alatt általában nyugton marad az, aki érzi a hatását, a nagyobbakat már rángatódzás, néha felszisszenés kíséri.

Persze nem ütök elsőre nagyot, szeretem a fokozatosságot. Előbb csak óvatosan, akár simogatás közben csapok oda. Aztán ahogy egyre pirosabb a fenék, úgy érkeznek a nagyobb ütések, majd a suhintások. De szeretek közben simogatni is. Egy-egy nagyobb ütés után várni, amíg lenyugszik a rángatózás. És aztán folytatni…

Sokáig el tudok játszani a pálcával. Bensőséges a viszonyunk. Persze fontos, hogy hárman legyünk. A pálca, én, és te.