Pelenka

A pelenkák használata egyedülállóan erős lehetőség a rabszolgák uralására.Ellentétben a hagyományos bondage felszereléssel, amelyet általában nem lehet nyilvánosan viselni, a pelenkák általában rejtve maradnak, és ha mégis felfedezik, a legtöbben azt gondolják, hogy a pelenkát orvosi szükséglet (inkontinencia) miatt hordják. Ezért sokkal rugalmasabb a Windelbondage, és kisebb a kockázata annak, hogy a hatóságok túlzott figyelmet kapnak (A reptéri szkennelés még mindig izgalmas).A Windelbondage ebből a szempontból különbözik, ezért egyedi, míg a rabszolga testébe általában nem hatolnak be (de ez könnyen hozzátehető), az önbecsülése erősen érintett. A vécéedzés pszichológiai fejlődésünk sarokköve, éveken keresztül Lenrprozess belső blokádját kisajátította, hogy ne a saját ruhájába vizeljen.

A hatékony pelenkázó oktatásban szinte mindig fontos cél a rabszolga akarata ellenére való vereség, a tanult vécéképzés. A benedvesedés és/vagy foltosodás elleni edzett belső blokád mindannyiunk számára ismert, és az egyik legerősebb érzelmünk.

 Következésképpen, ha egy rabszolga egy Windelnässerben hosszabb ideig lealacsonyodik, a rabszolgák tudatalattija megtámadja, szorongást és zűrzavart okozva, és pszichológiailag összekapcsolja az Urat egy szülői figurával. Ez a pszichológiai kép jól szolgálja az Úr érdekeit. Pszichénkben a szülő összetett figura olyan személy, aki gyermekkorában menedéket, élelmet és fegyelmet adott. Mivel a legtöbb gyerek megtanulja, hogy a szülői szövetség tekintélye elleni lázadás hiábavaló, a gyermek az Úr rabszolgáit állítja, érezze jól magát.

A megaláztatás, a megszégyenülés és a kényelmetlenség a hatékony pelenkázás fontos összetevői, és arra kell használni, hogy a rabszolgákat olyan szintre kényszerítsék, mint amikor az Úr a rabszolgákon használt pelenkákat. A pelenkás rabszolga kevésbé függ Urától, mintha meg lenne kötözve. Amint a pelenkák lezáródnak, és a műanyag vagy gumi nadrágot kigombolta, a rabszolga megjegyzi, hogy megfosztották a felnőtt élet legalapvetőbb és legmagánsabb döntésétől: mikor, hol és hogyan végezze a „dolgait”, ürítse ki a hólyagot. Nemcsak a rabszolga kezdetén fordul elő, hogy megpróbálta elfojtani hólyagának kiürülési késztetését, és rájön, hogy az ellenállás hiábavaló, gazdája terve és vágya, hogy a kényszerített rabszolga inkontinencia szenvedjen. .