Gondolatok

Nagyon szorít, nagyon fáj, nagyon nyom, nagyon csíp.Hosszú ideje térdelek nagyon megfájdult a térdem de akárhányszor próbálok leülni mindig jön a figyelmeztetés illetve az ostor csapás. Kezemet vágja a zsineg de olyan erősen van összekötve nem tudom eloldozni magam. Melleimet most nem érzem de abban a pillanatban ahogy megmozdulok vagy csak Asszonyom megpiszkálja, sírni ordítani tudnék a fájdalomtól. Számba gag amitől patakokban csurog a nyálam érzem ahogy az államról csurog tovább a hasamra.Csak pelenka van rajtam abban is már kellett csinálnom, nem bírtam tovább annyit ittam előtte. Az forró nehéz és tapad a testemhez. Megigazítanám kicsit kiszellőztetném de jelen helyzetben ez lehetetlen. Fejemen pedig csukja amitől semmit nem látok, sötét szövése alig engedi át a fényt. Izzadok minden porcikámon folyik az izzadság. Apró örömökre gondolok legalább a csukja kerüljön le rólam. Esetleg a gag ki a számból. Milyen hálás tudnék lenni ha cumi lenne helyette.Az a fránya csipesz, hogy én azt hogy utálom. Mindjárt elbőgöm magam. Nem bírom tovább becsurgatok a pelenkába. Most már mindegy. Legfeljebb Asszonyom és Évike jót szórakoznak de legalább ott tartanánk már, fogy fekszem az ágyon és izgatják a farkam. De most megpöckölik a csipeszeim én összerogyok én nem bírom tovább.Térdre! Majd megtanulod kit kell imádni! Ez az én börtönöm s az én imádottam.