Vezér I9

Paraszt üti a királynőt

Ritka pillanat. De minden hetedik szökőévben van egy ilyen esemény. Amikor a királylá... nő bepisil mert kint áll a nép. Bunkóval, vasvillával, kalasnyikovval, lézerstukival. Nyilván a történelem rapszodikus, és ezen alkalmak elenyésző hányadában végződött orbitális szexel a kaland.

Azokat mégis úgy képzelem, hogy csillagok, méhek és egyéb egy szinten rezgő teremtmények húzzák a muzsikát miközben egymásé lesznek. Nem mert nem tökéletes, nem mert egyik se tudná leélni a kis nyomorult életét a másik nélkül, hanem mert így kell lennie. Kell valaminek léteznie a falhoz baszkoldós kemény érzelmek mellet... felett.

Már megint beragadt valami a fogszabályzómba. Ki kellene piszkálnom. Nem tudok másra gondol... mi hogy a neved? Szeva én Dávid vagyok és csak rád gond... az a kurva mag. Ott figyel a pofámba. Eskü szeretnélek megbaszni, de feszíti az elmém és koncentrálnék a párduc testedre de az a kurva érzés...

Érzés elmúlik (a faszt lezárom a kút mélyére, hogy esténként egy zord kinézetű, méregzöld szemű lány másszon elő belőle) vágyak fennakadnak. Sem nő sem pasi már kurvára nem mozgatnak. Olyan ez mint amikor valaki aláaknázza a senki földjét, csak aztán néz mi a fasz! amikor ellen kell támadni.

Mégis úgy képzelem, hogy ritka pillanatban egy paraszt is üthet jól, ha a másik oldalon olyan királynő uralkodik, aki szeretné a változást, szeretne érezni.