Baj van a nőkkel...

...mármint részemről, és tényleg a Nőkkel. Nem a kislányokkal, nem a plázacicákkal, nem a némberekkel és nem az asszonyokkal.

Azokkal a nőkkel akik sugároznak, céltudatosak, és szeretnének tündökölni a férfi mellett.

Na itt a baj. Egyszer volt egy ilyen nővel kapcsolatom. Cirka egy évig. Aztán lemondott rólam. Hogy a picsába ne mondott volna le amikor én csajokkal, lányokkal, fruskákkal és a barát barátnőkkel kavartam. Senki nem adta át a tudást, és amit tanulhattam volna abban is inkább lehúztak.

Arra már rájöttem, hogy külön állatfaj. És mint ilyet óvatosan, okosan, de kurva nagy érzelmi töltettel kell levadászni.

Na ez nem megy. És nem tudom amit az élet rám ragasztott valaha menni is fog-e. Se óvatosságot sem eszet nem vertek belém. Az érzelmeket meg inkább hagyjuk. Teljesen magam világában nem tudom mire elég.

Mégis amikor elképzelem őt, akkor ott tündököl mellettem. Nem azért mert megfelelési kényszer van, nem azért mert így helyes és ezt várják el a szemlélők.

Hanem mert tényleg szeretjük egymást és óvjuk egymást az idegenektől.

Abban a kis világban ami csak a miénk, és úgy sugárzunk mint két szép neutrínó az uránium tömb körül.