A valóság próbája

Nem saját, közösségi média böngészése közben leltem rá egy . (BakosWalcz Ildikó) írására.

Egy üzenet nem kapcsolat.

Egy üzenet azt jelenti, hogy valaki kapcsolatba lépett veled. Sem többet, sem kevesebbet. 

A kapcsolatot nem az bizonyítja, hogy egyszer rád ír, hanem az, hogy utána jelen van, keres, találkozik veled, időt ad neked, és következetesen részt vesz az életedben.

A hiány nem elköteleződés.

Hiányozhatsz valakinek úgy is, hogy közben egyáltalán nem akar vagy nem képes kapcsolatot vállalni veled. 

A hiány érzés. Az elköteleződés döntés és viselkedés.

A nosztalgia nem közös jövő.

Valaki visszagondolhat arra, milyen jó volt veled, hiányozhat neki egy ölelés, egy este, egy illat, egy beszélgetés vagy az az ember, aki melletted lehetett. Ettől még nem kezdett el veled jövőt építeni. 

A nosztalgia visszanéz. A közös jövő előre.

A vonzalom nem vállalás.

Lehet valaki elképesztően vonzódó hozzád, miközben nem vállal fel téged.  A test képes igent mondani arra, amire az ember az életével nemet mond.

A gondolat nem cselekedet.

Gondolhat rád minden este. Elképzelhet találkozásokat, beszélgetéseket, akár egy másik életet is veled. De ami kizárólag a fejében történik, abból te a valóságban semmit nem kapsz. 

A kapcsolat ott kezdődik, ahol a gondolat tetté válik.

A vágy nem döntés.

Vágyhat rád úgy, hogy közben mégsem választ téged. 

A vágy azt mondja: „akarlak”. A döntés azt mondja: „teszek azért, hogy veled legyek.”

A visszatérés nem változás.

Attól, hogy valaki újra megjelenik, még ugyanaz az ember térhet vissza ugyanazzal a működéssel. 

Nem azt kell figyelni, hogy visszajött-e. Hanem azt, hogy máshogy jött-e vissza.

A megbánás nem jóvátétel.

Sajnálhatja, amit tett. Rosszul érezheti magát miatta. Ettől még nem hozta helyre a következményeit. 

A jóvátételhez felelősségvállalás és cselekvés kell.

A bocsánatkérés nem fejlődés.

A „sajnálom” fontos mondat lehet. 

De a valódi változást nem a következő mondat, hanem a következő hónapok viselkedése bizonyítja.

A felismerés nem felelősségvállalás.

Valaki pontosan értheti, hogy mit tett veled, és még mindig dönthet úgy, hogy nem tesz vele semmit. 

A felelősségvállalás ott kezdődik, amikor már nemcsak látja a saját részét, hanem vállalja annak következményeit is.

A magyarázat nem megoldás.

Lehet gyerekkora, traumája, félelme, kötődési problémája vagy száz érthető oka annak, hogy miért működik úgy, ahogy. Ezek segíthetnek megérteni őt. De attól még nem teszik élhetővé azt, ami neked fáj.

Az ígéret nem bizonyíték.

Az ígéret a jövőről szóló mondat. 

A bizonyíték a jelenben ismétlődő cselekedet.

A szándék nem tett.

„Akartam.” „Majdnem megtettem.” „Gondoltam rá.” „Szerettem volna.” Ezek mind belső történések. 

A kapcsolat szempontjából végül annak van következménye, amit valóban megtett.

A lehetőség nem kapcsolat.

Lehetett volna belőletek gyönyörű pár. Lehetett volna közös életetek. Lehetett volna százféle jövőtök. De a „lehetett volna” egy lehetőség története. 

A kapcsolat az, amit két ember ténylegesen létrehozott.

A kémia nem kompatibilitás.

Lehet elementáris vonzalom két ember között úgy, hogy közben teljesen mást akarnak az élettől. 

A kémia összehúz. A kompatibilitás együtt is tart.

A szenvedély nem biztonság.

Az intenzív érzések elképesztően erősek lehetnek. Ettől azonban még nem tudod, hogy a másik holnap, jövő hónapban vagy egy nehéz élethelyzetben is melletted lesz-e. 

A biztonságot a kiszámítható jelenlét teremti meg.

Az intenzitás nem intimitás.

Lehet valami viharos, mindent elsöprő és mégsem mély. 

Az intimitásban nemcsak felhevülünk egymástól, hanem megmutathatjuk magunkat, beszélhetünk, sebezhetőek lehetünk és biztonságban maradhatunk egymás mellett.

A ragaszkodás nem szeretet.

Valakit azért is nehéz lehet elengedni, mert megszoktuk, mert szükségünk van arra, amit adott, mert félünk a veszteségtől, vagy mert függővé váltunk a kapcsolat dinamikájától. 

A szeretet ennél többet kér: látni és tisztelni a másik embert.

A féltékenység nem szerelem.

Az, hogy valaki nem akar mással látni, még nem bizonyítja, hogy képes veled jól bánni. 

A féltékenység gyakran a veszteségtől való félelemről vagy birtoklásról szól.

A birtoklás nem kötődés.

„Ne legyél másé” nem ugyanaz, mint hogy „itt vagyok melletted”. 

Valaki igényt tarthat rád úgy is, hogy közben nem vállalja azt, ami egy valódi kapcsolathoz szükséges.

A megszokás nem összetartozás.

Az ember hiányolhat valakit egyszerűen azért, mert hosszú ideig része volt az életének. Az idegrendszer is megszokja a másik jelenlétét. 

Ettől még nem biztos, hogy együtt van dolguk tovább.

A várakozás nem hűség.

Évekig várni valakire nem teszi valóságosabbá azt a kapcsolatot, amelyet a másik nem épít veled. 

A hűség kölcsönös vállalás. A várakozás lehet teljesen egyoldalú.

A vissza-visszatérés nem jelenlét.

Valaki újra és újra felbukkanhat az életedben anélkül, hogy valaha valóban megérkezne. A jelenlét nem azt jelenti, hogy időnként visszatalál hozzád. 

Hanem azt, hogy nem kell folyton elveszítened ahhoz, hogy újra megtaláljon.

Az, hogy nem tud elengedni, nem jelenti azt, hogy tud veled maradni.

Ez talán az egyik legfontosabb különbség. 

Valaki kötődhet hozzád, hiányolhat, vágyhat rád, gondolhat rád, sőt akár szerethet is valamilyen módon, miközben nincs meg benne az a képesség vagy döntés, amely egy működő kapcsolathoz szükséges.

És az, hogy valaki érez irántad valamit, még nem jelenti azt, hogy képes kapcsolatot építeni veled.

Mert egy kapcsolatot végül nem az határoz meg, mit érez valaki irántad a távollétedben.

Hanem az, hogyan bánik veled, amikor ott vagy.

Mit vállal érted.

Mit épít veled.

Mennyire következetes.

És amikor választania kell, választ-e téged.

Mert az emlék a fejünkben él.

A kapcsolat viszont két ember között, a valóságban.