"Peti" dilemmája

Elindulsz a vágy után, bármi lesz is ezután?

Melyik útra lépj? Komoly most a tét...

Ha választhatnál két út között, mit választanál?

Az egyiket már jó ideje taposod. Biztonságos, szeretetteli, nem problémamentes, de kényelmes. Kiszámítható, de unalmas. Nincs már benne semmi szenvedély, csak a megszokás szürkesége.

A másik olyan izgalmakat tartogat, amit hiányoltál már régóta, olyan élményeket, amiket még sosem éltél át előtte senkivel.

Ami tűzben fogant és ugyan minden alkalommal megperzsel kicsit, de azt érzed így is bőven megéri.

Mert szárnyakat kapsz és minden alkalommal magasra repülsz és magasról olyan gyönyörű a világ, amit látsz, hogy olyat a földről nem láttál még soha.

De mi van, ha túl közel repülsz a Naphoz és leolvadnak a szárnyaid, s csak zuhansz, zuhansz a semmibe és nincs aki elkapjon? Összetörsz, egy részed picit örökre elvész.

Lehet, hogy sosem leszel már ugyanolyan, mint előtte és pokolian fájni fog egy ideig.

De talán ahol eltörsz és utána újra összeforrsz, épp ott leszel majd erősebb. Lehet, hogy egyedül gyógyítod magad, lehet lesz hozzá segítséged.

Csak létezni vagy élni szeretnél? Túlélni vagy megélni a mindennapokat? Ésszel vagy szívvel?

Járhatsz egyszerre párhuzamosan mindkét úton, de a párhuzamosok a végtelenben sem találkoznak.

És közben csak „irigykedve” gondolsz azokra a szerencsésekre, akik életében a két út valahol, valahogy mégiscsak összeért...