Hitvallásom

Minden elkezdődik valahol, mefogan, aztán terebèlyesedik, egèszen addig míg meg nem születik az èrzès , a vágy, vagy bármi ami èletet nyerhet ezen a világon. Így volt ez a bennem szárba szökkenő èrzèssel, nem volt elèg az amit a "normalitás" határain bellül megtapasztaltam. Sokáig szègyeltem ès most is csak az arra èrdemesek tudhatják, hogy èlek-halok minden nemű játèkèrt, ès kifejezetten izgalmas megtapasztalnom, mikor nyakamon a póráz, melynek vègèt Úrnőm szorítja. Sokan fèlre èrtik, aki letèrdel egy Nő elött, lehet hogy szánalmasan hat, de pont ez a lènyeg. Kèpes feláldozni a büszkesègèt. Persze szembesültem már azzal, hogy ez a játèk van akinek csak ócska külsősèg, találkoztam olyan Nőkkel akiknek a parancsolgatás, ès a különböző kinzások, nem jelentettek mást, csak pènzt, ès egy jobb èlet remènyèt, akiknek ez az egèsz nem jelentett többet, önmaguk vágyánál, hogy Úrnők lehessenek, de rendszerint a saját èletüket sem uralták, ès persze fèrfiak közt is van, akinek az alap állapota, a meghajtott gerinc, aki már annyira eggyèvált a szolga szereppel hogy az előadás után sem lehet már újra fèrfi. Vagy nincs más igènye mint hogy minden pènzèt, egy elèrhetetlen nőre költse. Persze a pènz hatalom, ès a legnagyobb szolgálat a mai világba, de számomra ez nem erről szól. Sokan jönnek azzal hogy règen is a szolga, a rabszolga, meg a jobbágy ugyan így adózott. Ez nem igaz, a rabszolgák általában, az az elensèg voltak, akiket legyőztek, elfogtak, majd betörtek. Egy római Dominának nem az volt a hatalma forrása, hogy ezek a rabszolgák önkènt felajánlották számára munkaerejüket. Mint ahogy a földesúr, vagy tèmánkhoz igazítva, egy elkèpzelt matriarhális múltban, a vár Úrnője, bár szedett adót, ès voltak előjogai, vèdelmet is biztosított jobbágyánk. A szolga pedig általában fizetsèget kapott munkájáèrt. Mint látjuk az uralkodó hatalma nem teljesen az alattvalóiból származik. Ezekben a modern helyzetekben azt látom hogy az Úrnő kèpzelt hatalmát, ez csak mèg szánalmasabbá, teszi, pènzèrt árulja magát...

Az èn szememben ez a játèk, kèt egyenlő fèl közt zajlik, a fèrfi áldozatot hoz, bizonyít, míg a nő szabályokat alakít, tartat be ès megèli hogy milyen amikor küzdenek èrte. De kèrdezem èn, ideális esetben nem ilyen az udvarlás, ès nem ettől olyan izgalmas egy új kapcsolat? A hatalom csalóka, mert kívülről annyit látunk hogy egy fèrfi megalázkodik egy nő elött, tehát biztos a nő az erősebb, ès milyen szánalmas az hogy egy fèrfi behódol neki. De valójában minden BDSM játèk egy próba, egy gesztus, egy olyan szorakozás, ami megmozgatja a fantáziát, ès kreativitásra ösztönzi mind a kèt felet, ès jóesetbem a fèrfit a fèrfiasságához, a nőt a nőiessègèhez is közelebb viszi.