Kánikula-köszönöm

Szép nyári nap reggel. Az előző két nap dugóban araszolása után úgy döntöttem a mai nap tömegközlekedéssel megyek dolgozni.
Reggel fél nyolckor még elviselhető a hőmérséklet, de már érezhető, hogy ma is forró nap elé nézünk. Korán van még, kevesen vagyunk a villamoson. Tölem pár méterre észreveszek egy hölgyet.. tudom, rossz a hasonlat, de tipikus titkárnő outfit. Szolid smink, Világos színű blúz, térd fölöttig érő sötét szoknya, magassarkú, elől zárt, sarokrészénél nyitott lábbeli. Ez számomra már eddig is nagyon rendben lenne... Próbálom nem feltünően jobban megnézni, mikor eszreveszem, hogy a hölgy harisnyát visel... Mostmár nehéz lenne nem levenni a szemem róla.
Profilból már látom, a testszínű harisnya amit visel, a hasonló dolgok iránt fogékony férfitársaim kedvence.. üvegszálas jellegü, hátul varrott, vékony harisnya /talán harisnyatartós típus/ sarok és vélhetően orr erősítésű.
Próbálok úriember módjára gyönyörködni a látványban, de ettől függetlenül észreveszi rajtam a csodálatot. Mindketten kicsit zavarba jövünk, de láthatóan nem először találkozik ezzel a helyzettel. Végigmér, arcán enyhe mosolyt fedezek fel. Láthatóan örömmel konstatálja ezen sikerét, tartásán érezhetően változtat, kissé feszített lábbal, fenékkel félprofil helyzetben csodálhatom.
Szívesen gyönyörködnék tovább, majdnem elfelejtek leszállni. Gyorsan elhagyom a villamost, már a megállóban gyaloglok, amikor a lassan kihúzó villamosból összetalálkozik pillantásunk. Ő a szemkontatkuson felül mosollyal és enyhe fejbiccentéssel “köszön” . :)

Mmm... lehet, hogy gyalrabban kellene tömegközlekednem?!?
A boldogsághoz nem kellenek nagy dolgok az életben.. ez most pont elég volt hozzá
Köszönöm...